MOLDOVA György
ÉGI SZEKÉR
Moldovának e riportkönyve gyengébb, mint akármelyik ugyane műfajba
tartozó műve, pedig tárgya hallatlanul érdekes, és a szerző az
eddigieknél is jobban tudja szórabírni riportalanyait. A Repülőgépes
Szolgálat pilótái - ők vezetik az Égi szekereket - naponta sok fel- és
leszállást hajtanak végre. Csakhogy ezekből az izgalmas
beszélgetésekből csupán annyi derül ki, hogy a megművelt földek "égi"
műtrágyázása külön szakma, amely más szakmákkal ellentétben állandó
életveszéllyel jár, s más szakmákhoz hasonlóan nagy szakértelmet
kíván. A többi: különös, kanyargós, vagy éppen egyszerű életsorsok,
egyéniségek felvillantása. A szerző önkritikáját bizonyítja, hogy az
egyik legterjedelmesebb és talán a legjobb fejezetet egy
tokaj-hegyaljai szőlőtermelő életútjának elbeszélésére szánja, roppant
szimpatikus egyént azonban csak annyi fűzi a repülőkhöz, hogy
Hegyalján ő szorgalmazta a szőlők "égi" műtrágyázását. A rutinos
riporter gondosan elbeszéli a mezőgazdasági repülők hazai történetét,
bemutatja gépeiket, munkakörülményeiket, életvitelüket. Ismerteti a
közforgalomban lévő legendákat a pilóták keresetéről, a nők körében
aratott sikereikről stb. Külön fejezetet szentel az úgynevezett
"sztálini sólymok", a néphadsereg első pilótáinak bemutatására. Számos
izgalmas sztori közben sem hanyagolja el a repülőgépes növényvédelem
közgazdasági hasznosságának elemzését, s várható jövőjének
felvázolását sem. Nem marad ki a könyvből semmi olyan, ami az "égi
szekereket" vezetőinek életével kapcsolatos olvasót érdekelné. Sőt!
Inkább a sztorik rákos túlbúrjánzása, az író egyéni repülős
élményeinek sokasága csökkenti a könyv rangját.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|