MUNKÁCSI Miklós

KIHÍVÁS

Magukat idegennek érző, őszintétlenül élő, magukkal meghasonlott emberek Munkácsi Miklós kisregényének hősei. Tisztában vannak azzal, hogy "egy olyan országban, ahol a keresőképes lakosság tíz százaléka nyilvántartott alkoholista, ötven százaléka legalábbis elissza a pénzét; a többi pedig nyomorékká zabálja magát s közben milliomos szeretne lenni, a többséghez tartozni is erkölcstelenség". Ebből a rossz közérzetből táplálkozik a főhős, Simon József - tanárból taxisofőrré züllött - elszántsága. Válófélben lévén, rengeteg adósság nyomasztó súlya alatt elszánt vállalkozásba kezd. Az őt meglopó kleptomániás öreg hölgyek nyomába ered és megrögzött bűnözőket megszégyenítő körmönfontsággal, a parlagon heverő intellektus teljes bevetésével többszörösen boszszút áll, zsarol, autót lop, leányt rabol, mindezt a tökéletesség szintjén. ő maga mondja: "Életemben először csinálok valamit maradéktalanul." Krimi tehát látszólag ez a kisregény, de a huszonnégy óra történései mögött súlyos társadalmi mondanivaló sejlik, a főhős öngyilkossága pedig ítélet is egyben, mely a bemutatott út önpusztító voltát hangsúlyozza. A figurák érdekesek és plasztikusak: Roska Mici, a hírhedt zsebmetsző, Cecília, a végzett pszichológusleány, aki áldozatként fogva tartójához intézi a szavakat, melyek a mű alapmondandóját fogalmazzák meg: "Miért nem találkozhattunk emberibb körülmények között?... Miért találkoznak egyre nehezebben az emberek?"

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez