Vladimir NABOKOV
CAMERA OBSCURA
Lektűrhöz szokott olvasó is kedvét, méghozzá nagy kedvét
lelheti Nabokov könyvében. A dúsgazdag műértő, aki ráadásul
vonzó, viszonylag fiatal férfi, tízéves házasság után rálel
arra a nőre (tizenhat éves lány, sötét előélettel, mohó pénz és
karrier utáni vágyakozással), aki az igazi, a nagy, a
megszállott szenvedélyt jelenti neki. Szakít feleségével,
elhagyja kislányát, csak egyre mélyülő, egyre
kielégíthetetlenebbnek tűnő szenvedélyét követi, miközben a
lány játszik vele, megcsalja, kifosztja, tönkreteszi - egy
autóbaleset után, amely következtében a férfi megvakul -, a
legdurvább tréfákat űzi vele. De hogy érik, közeledik a
tragédia, hogy valami rettenetes fog történni, nemcsak érzi,
biztosan tudja is az olvasó.
A gyakorlottabb olvasó hamar ráérez, hogy korántsem lektűrről,
giccsről van szó, hisz a regény csodás pszichológiai érzékű,
mesterien írni tudó alkotóról tanúskodik, a szövegben elrejtett
utalások, gazdag metaforarendszer, filozofikus kapcsolódások
sokasága fedezhető fel, a jegyzetanyag pedig (némi
túlbuzgalommal), szinte az egész világirodalmat felvonultatja
egy-egy passzus értelmezése kedvéért (egyedül Prévost Manon
Lescaut-ját nem említi, aminek éppen kétszázadik
évfordulóján, 1931-ben jelent meg, és amelynek teljesen
egyértelmű parafrázisa a regény). Kétségtelen, hogy jelentős,
sőt nagy mű a Camera obscura, talán jelentősebb az író
főművének tekintett Lolitánál is.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|