
Vladimir NABOKOV
LOLITA
Nagyot csalódik az olvasó, aki pornográf regényt keres és
ezért veszi kézbe a Lolitát. A téma kétségtelenül hordoz ilyen
lehetőségeket, de az író akkor hagyja abba az effajta jelenetek
részletezését, amikor egy szemérmes filmrendező is elvágná a
filmet. A cselekmény nagyon röviden összefoglalható. A főhős, a
negyvenes éveiben járó férfi - aki kora ifjúságától kezdve
betegesen vonzódik a még serdületlen lányokhoz - véletlenül talál
rá álmai megtestesítőjére, s hogy a közelébe férkőzhessen,
elveszi feleségül - az anyját. Az asszony rövidesen baleset
áldozata lesz, és a férfi elindul 12 éves mostohalányával egy
évekig tartó, céltalan, autós motelokból olcsó szállodákba vezető
útra. A gyerek az első pillanattól kezdve a szeretője,
megfélemlített, engedelmes rabszolgája. Ugyanakkor a férfi is
retteg - ha nem is a törvénytől, de a lány elvesztésétől. Lolita
végül mégis megszökik, évekre eltűnik mostohaapja életéből, és
mikor újra felbukkan, már felnőtt, maga is gyereket vár. De most
már nem ő a fontos a főhős számára, hanem az a férfi, akinek
kedvéért a lány egykor elhagyta; amikor végre megtudja a csábító
nevét, felkeresi és megöli. A regény formailag nem más, mint a
főszereplő vizsgálati fogságban írt önéletrajza.
Az író tudatosan kikerül egy sor lehetőséget, amelyet a
hagyományos nagyepika örömmel kihasználna. Bár regénye címéül a
lány nevét választja, a mű nem a gyerek testi és lelki
szenvedéseiről szól, mi sem áll tőle távolabb, mint a melodráma.
Az amerikai irodalom egyik, már-már hagyományosnak mondható
témája az út, az utazás, amely filmekben is megjelenik
(gondoljunk csak a Szelíd motorosokra). Nabokov regénye látszólag
megfelelne e műfaj követelményeinek, hiszen cselekményének
tekintélyes részét a céltalan utazás teszi ki, fel is villannak
benne a sokszínű Amerika jellegzetes és különleges figurái,
helyszínei, helyzetei, de az író ezeket is tudatosan háttérbe
szorítja. Nem más tehát ez a mű, mint egy humorral és
(ön)iróniával telített, érzelemmentes, mégis szenvedélyes
lélektani viviszekció - éppen ez a furcsa keverék biztosít neki
egyedülálló, ám vitatott helyet a világirodalomban. Lassan
hömpölygő próza, nehéz olvasmány, különleges humorát a
gyakorlatlanabb olvasó nem is fogja méltányolni.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|