NEMESKÜRTY István

A BIBLIAI ÖRÖKSÉG

A magyar nemzet tudatában őseink saját akaratukból választották hazául a Kárpát medencét, Attila örökségeként. E rokonság-elgondolást a Biblia támasztja alá - mint az emberiség hitelesnek képzelt krónikája -, amelyből a magyarság Jáfet leszármazottait Gógot és Magógot tartotta őseinek; kiktől - vélték - a hunok és a magyarok származnak. Jogos örökségünk tehát a Kárpát-medence, ahová Isten vezetett minket, miként a zsidókat Kánaánba. Ezt a mítoszt az Árpád-kori és későbbi magyarság továbbörökítette (Képes Krónika; Bonfini és Bonzano stb.), folyamatosan őrizte. Később magától értetődő természetességgel hivatkoztak reá (pl. Bornemisza Péter, Zrínyi Miklós, Vajda János stb.). Csak a tudomány tényfeltáró szigora "tépázta meg" a 19. század végén az eredetmítoszt, hogy aztán a 20. századra " elemi iskolai tankönyvek olvasmányai közé" szürküljön. A finnugor eredet száműzte Attila és Árpád hagyományát anélkül, hogy bárki is vizsgálta volna: miért hitte önmagáról a magyarság ezer éven át ezt az örökséget? Nemeskürty azt állítja, hogy egy régi hagyományt önmagában is "történeti tényként" kell kezelni. A hun-magyar kapcsolat a magyarság történelmi önismeretének mindenkori meghatározó tényezője volt egy kabar-zsidó eredetmonda variánsa alapján. Léte segítette át a nemzetet tragédiáin (pl. Mohács), az ország huszadik századi válságával megrendült, a világháború után megszünni látszott, amin a szocializmus eszmerendszerének segítségével próbált meg úrrá lenni. A szocializmus kivívásának délibábját pedig napjainkra egy torz küldetéstudat váltotta fel: azért vagyunk a világon mi magyarok, hogy "adósaink megelégedésére törleszthessük adósságainkat".
Nemeskürty István írása - egy nemzet-mítosz történeti szintézise - lebilincselő olvasmány.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez