ORBÁN Ottó

VÁLOGATOTT VERSEK

A 60-as évek elején, lázadó vehemenciával, "fekete angyalként" robbant be líránkba Orbán Ottó, aki a Magyar költészet kincsestára sorozatban most az eddigi tizenhét - a magyar intellektuális líra mesteri szintjéhez vezető - kötetéből válogatta össze új könyve anyagát. Az összeállítás szerkezete némileg hasonló az Összegyűjtött versek megoldásához: a költemények szigorúan vett időrendjét mellőzi, de lírájának kronologikus folyamatát, az átívelő ciklusok sorát is (a tartalomjegyzékben évszámmal is adatolva) tükrözi a könyv. A modern verstípusok szinte valamennyi variációját briliánsan alkalmazó költő alapélménye és később is meghatározó motivikája az árvaság, a háborús üldözöttség gyermekkori traumája. Ennek kifejezését idővel - a tragikus élettapasztalatot mint az élményháttér alapját megtartva - a groteszk, a bohóckodó, az ironikus játék, illetőleg a poétikai hagyomány, a kortársi literáris és szellemi világ jelenségeire mind markánsabb szarkazmussal reflektáló líra váltja fel. Talán ő folytatja leginkább Vas István költői életművének tradícióját, amelyben a logikum és a szenvedélyesség egyszerre munkál, a művészi, formai kidolgozás mesteri módozatait mutatva. E költészet csúcsait a Gyökér a földben című önéletrajzi prózavers-ciklus, majd az aktuális költői illemtannal dacoló, a személyes fizikai szenvedélyt is a forma distanciájával, fájdalmasan közvetítő, félhosszú költemények (pl. Himnusz az őszülő földhöz; Ezredvégi ének) sodró poézise képviseli.
A magyar irodalomra, formáira, viszonyaira, szellemi alakzataira reflektáló - sziporkázóan gazdag szellemi-költői mentalitást, szerepjátékot, önértelmezést is tükröző - versek különösen bőséggel szerepelnek az immár kortársi "klasszikusnak" számító költő életművének válogatásában, melynek leglényegesebb vonásait, az ouvre karakterét Lator László finoman ráhangoló utószava ragadja meg. Méltán tartozik ez a könyv költészetünk "kincsestárába", mai líránk alapművei közé.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez