Fernando PESSOA

ARC TÖBBES SZÁMBAN
(Fordította: Csuday Csaba)

Az egyetemes lét, az Univerzum valós titkaival, az élet mindennapokra osztódó morzsáival és látható csodáival szembesülni tudó portugál költő, Fernando Pessoa megdöbbentően tiszta egyszerűséggel képes akár a legmeghökkentőbb jelenségeket láttatni. Élete és költészete oly valósan "szürrealista", mint e válogatáskötet címe - Arc többes számban. Hogy melyik az igazi, a hús-vér arc vagy a képzelet alkotta (Pessoa önálló költői életművel rendelkező figurákat teremtett, heteronim mesterei és tanítványai a pásztorköltő Alberto Caeiro, az ókori hedonista bölcselkedő Ricardo Reis vagy a futurista szabadverseket író Álvaro de Campos), napjainkig foglalkoztatja az irodalmárokat. E kötet versanyaga is ezt a nemes kíváncsiságot izzítja: a 20. századi világlíra egyik legkiválóbb művelőjének, a korát megelőző, izmusok sorát teremtő és meghaladó, az ellentmondások koordinátarendszerét tudatosan szerkesztő-építő költő arcait mutatja. Autopszichográfia című versében írja önmagáról: "A költő mindig tettető", hogy azután állítását megcáfolja vagy épp erősbítse Ez címmel írt költeményében: "Azt mondják, csupa tettetés / Amit írok. Nem és nem. / Csak nem használok szívet, és / Versben el sose vérzem. / Képzelek, és nem érzem." Verseinek összetett képvilága, a "mögöttes" jelentésű mondandó, a természettel öntörvényű egységben létező, tudatos alkotót tükröz, aki csak látszatra teszi fel oly könnyedén a kérdést: "Mit is akarhat az ember? / Nem tudom. Nagyon tudom" (Amibe csak belekezdek). E különös tudás a külső és belső valóság gyönyörű ötvöződését mutatja (Angol költemények). Sajátos egyensúlyt teremtenek Pessoa költészetében a heteronim alkotók versei, melyekben szétosztódva áll előttünk maga a sokarcú költő, a darabokra hullt lírai szubjektum. "Mennyire nehéz saját magad lenni, és nem látni, csak a láthatót!" - a heteronim Alberto Caeiro bölcselete e sor; vagy Ricardo Reis ódáiból idézve Pessoát: "Bensőmben sokan élnek, / De nem tudom, ki érez, / Ha érzek, és ki gondol, / Ha gondolok akármit". E költészet alapélményei és tartóoszlopai a valóság kemény törvényei: az én-tudat, az érzékelés és észlelés, a tudás és az akart szembesülés, tisztánlátó tényelfogadás. Így rajzolódik elénk a lét súlya alatt töredező Pessoa sok arca, tükrözvén az etikájában őszinte, bátor, az igaz erejében bizton hivő ember, aki tudván tudja: "Több lelkem van, nem egy, / Több énem egymagamnál." De tudja azt is, hogy "kéz a kézben táncoljuk át a lélekmindenséget" (Walt Whitman köszöntése).
A modern verselés e lélektani remekei időrendben követik egymást.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez