PILINSZKY János

NAPLÓK, TÖREDÉKEK

Pilinszky János belső lényegét a tökéletes befelé figyelés, a hétköznapi világtól független, inkább a létezés kínján-örömén töprengő magatartást jellemezte. 1953-as datálású bejegyzéssel kezdődik a napló, s tárul fel az a kivételes és egyedülálló "lelki táj" mely Pilinszky szenvedő alkatát jellemezte. Egyúttal furcsa "látlelete" is a kötet a 60-as évek végére remetéből világutazóvá vált, aszkéta magányából kilépő férfiú életútjának. A maga teremtette, zárt rend öntörvényei szerint élő ember, mégsem vált soha nyitott személyiséggé a szó hagyományos értelmében, mindvégig a világ durva támadásaival szemben felvértezetlen gyermeki lélek maradt, aki a líra és a filozófia árnyalt ötvözetében tudta elmondani mindazt, ami számára, s mindannyiunk számára lényeges lehet az életben (Levél a boldogságról: XXVII). Ezenközben megelevenedik az őt körülvevő világ, a kor irodalmi, művészeti életének nem egy ismert alakja, a család, a barátság és a szerelem, s az alkotás keserves kínokkal teli ideje. Pilinszky a szó hagyományos értelmében nem vezetett naplót. A magáncélra készült feljegyzések így nem válnak el a publikálásra szánt írásoktól. A személyes hangvételű jegyzetek egy-egy munkafolyamat során és ahhoz kapcsolódva jelennek meg, s többnyire egy vers vagy végső fogalmazvány bevezetői. A műfajilag elkülöníthető írások gondolati összeláncoltsága okán nemcsak az iró munkamódszeréről tájékoztatnak, de szerves egésszé ötvöződnek. Személyisége szelid volt és esendő, s egészen személyes módon volt képes rátalálni a keresztény gondolkodás gyújtópontjaira (Fehér papírlap; Levél az engedelmességről; Miért hiszek Jézusban?). Filozófiája már-már érzéki, s elhiteti olvasójával, hogy ismeri a mechanikus végtelent, s képes élő lelkiismerete lenni a világnak egy folyamatos és szakadatlan belső önvizsgálódás útján. A kora esti kegyelmi pillanatok meglelt csendjében felvetett kérdés "hogyan lehet bűnben élni, s mégis hívő katolikusnak maradni? - örök kételyként pattan vissza bölcselő soraiban. A humanista pontosan megérezte kora tragédiáját, s mindezt öntörvényűen tudta megfogalmazni. A Cikk- és interjútöredékek, valamint a Próza- és színdarabtöredékek szorosan kötődnek a költő még életében megjelent munkáihoz, kiegészítve és teljessé téve ezáltal a róla alkotott képet. A Hafner Zoltán által szerkesztett kötet, gazdag jegyzetanyaggal, mutatóval és utószóval kiegészülve fontos adalékul szolgálhat a filológiai és interpretációs problémák tisztázásához, a Pilinszky életmű súlypontjainak esetleges újraértékeléséhez.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez