Katherine PORTER
BOLONDOK HAJÓJA
A regény kerete: egy német hajótársaság Vera nevű gőzöse 1931
augusztusában kifut a mexikói Veracruz kikötőből, s közel háromheti
utazás után kiköt a németországi Bremerhavenben. A fedélzeten félszáz
utas: amerikaiak, mexikóiak, spanyolok, svájciak, a legtöbben németek.
Lent a fedélközben nyolcszáz ember, férfiak, nők, gyerekek megalázó
nyomorban és zsúfoltságban: kubai ültetvénymunkások, akiket
hazatoloncolnak európai hazájukba. E két világ csak látótávolságból
érintkezik egymással, s bár a regény lényegében az első osztályú
utasokról szól, minduntalan felvillan - s szimbolikus feszültséget
teremt - a fedélköz "lenti" világa. Fent a társadalom szinte
valamennyi rétegét képviseli egy-egy utas: akad köztük gyártulajdonos
és arisztokrata, kishivatalnok és tanár, festő és táncos - az utazás
összezártságában szinte fokozottan egyedi és mégis időtlenné emelt
embertípusok. Az író ezt a félszáz alakot, sorsot összefonva, belülről
és kívülről ábrázolja. Esemény szinte alig történik a hajóúton, csak
szerelmek, pletykák, gyűlölködések és szimpátiák, találkozások és
szétválások - tele izgalmakkal és feszültséggel. A regény
leglényegesebb mozzanata, hogy itt 1931-ben egy német hajón, miniatűr
formában jelen van a későbbi hitleri Németország. A német utasok
jellemében szétszórtan már mindazok az erők megjelennek, amelyek két
évvel később a fasizmust hatalomra juttatták: önteltség, gőg,
érzelmesség, tehetetlen intellektus, vak antiszemitizmus. A könyv címe
egy középkori allegóriára utal: a "Bolondok hajója" az élet és a
társadalom jelképévé válik.
A könyvet realizmusa, sokrétűsége, okossága, művészi ereje a
polgári regény klasszikusai közé emeli. Stílusa világos és árnyalt,
ezért minden olvasó érdeklődésére számot tarthat.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|