RADNÓTI Miklós

RADNÓTI ÖSSZES VERSEI ÉS VERSFORDÍTÁSAI

Radnóti életművének sokáig csak egyetlen, összefüggéseiből önkényesen kiragadott szeletét: az utolsó évek termését vette tudomásul a hivatalos irodalompolitika. Ezzel mindenekelőtt azt demonstrálta, mekkora értékeket pusztított el a fasizmus. Mindeközben - egészen a 90-es évekig - kevés figyelem esett arra hogy ez a költészet korántsem oly problémátlan és homogén, mint amilyennek láttatni próbálták. Kétségtelen, hogy "nagy" költészetté a Tajtékos ég címmel megjelent posztumusz kötet versei emelték az életművet, de ma már az is világos, hogy miféle út vezetett el a Meredek út magaslatáig. Róla szóló tanulmányok, Naplójának közzététele és Összes versei (legutóbb 1993-ban), új és új megjelentetésének alkalma is lehetővé tette, hogy eltöprengjen az olvasó, miféle benső küzdelem árán gyógyult ki Radnóti is - mint annyi kortársa - a baloldaliság túlzásaiból, pózaiból és esztétikai zsákutcáiból - lásd a neki oly rosszul álló szabadverses avantgarde-os korai korszakot. Hogyan alkalmazta magára a Sík Sándor-i katolicizmus hatását, a babitsi formakultúra klasszicizálásra bátorító példáját; hogyan tudta a fasiszta veszély árnyékában ismét az aktuális polgári humanizmus értékeit mind magába olvasztani. Így jutott el végül életművének legmaradandóbb teljesítményéig: zsidó származása és magyarságtudata konfliktusának, a sorssal való szembeszegülés és a végzetbe való beletörődés ellentétének feloldásához. A világháború közeledte, a fasizmus kibontakozása, saját halálraítéltségének tudatosodása költészete nemes egyszerűsödését, legbenső hajlamai felszabadítását váltotta ki a Járkálj csak, halálraítélt!, de főként a Meredek út c. kötettől kezdve. Akár József Attila, mindvégig pontosan megkülönbözteti előre megpecsételt egyéni sorsát és a jó ügy későbbi diadalának perspektíváját (Sem emlék, sem varázslat). Kiküzdött, megszenvedett magyarságáról vall e korszak verseinek nyelvi tisztasága, a régebbi magyar líra örökségének egyéni adaptációja, s több nagy vallomás hazaszeretetéről, a "búvó otthoni táj" vonzásáról (Nem tudhatom..., Negyedik Ecloga). Antifasizmusa is az érett és tűnődő, kevésszavú alázat nyelvén, tényközlő hitelességgel, bosszúvágy nélkül, de a fojtott felháborodást mindvégig éreztetve fogalmazódik meg (Eclogák, Töredék, Razglednicák). Radnótinak mindig valamivel szemben kellett meghatároznia önmagát, de a Nem tudhatomtól az Eclogákig kőtáblába véshető, érvényes versek sorával sikerült ezt megtennie.

A korábbi kiadásokhoz képest, ez a mostani - Réz Pál szöveggondozói és jegyzetírói munkájával megjelent - kiadás nem tartalmaz olyan újdonságokat, amelyek az életmű megítélését alapvetően befolyásolhatnák. Néhány esetben fontos filológiai kiigazításokra bukkanhatunk, például az 1932-esnek minősített Szél se fúj itt már keletkezési dátuma: 1931. november 20. Más verseknél a keletkezési sorrendben állapított meg - logikusnak tetsző - módosulást az új kiadás. A három színműfordítás-részlet, egy-két kevéssé ismert fordítástöredék mellett igazi, először itt közölt érdekességnek a Tréfás versek ciklusa számít, köztük az olyan telitalálat, mint a Megboldogult az Úrban Heine című.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez