RADNÓTI Sándor

A PIKNIK

Az irodalomkritikáról és irodalmi kritikusokról írt tanulmányait gyűjtötte össze kötetében Radnóti Sándor. A könyv első részében négy nagy kritikaelméleti tanulmány olvasható, a másodikban csaknem tucatnyi bírálat írók és kritikusok (Szentkuthy Miklós, Vas István, Lengyel Balázs, Fehér Ferenc és mások) kritikákat, kritikai esszéket tartalmazó köteteiről. A második rész írásai is érdekes, lendületes esszék, sokat tanulhat belőlük mindenki, akit a műbírálatnak nemcsak közvetlen mondandói, de metódusuk, a kritikai hozzáállás mikéntjei, a kritika mesterségbeli kérdései is izgatnak. Ám az első rész tanulmányai kétségkívül a legfontosabb hozzájárulások az utóbbi évtized irodalomelméleti, esztétikai és metakritikai vitáihoz, kontroverziáihoz. Különösen jelentős a címadó nagy traktátus, amelyben a szerző azzal az irodalomkritikai, irodalomtudományi paradigmaváltással néz szembe, amelyet az hozott, hogy az irodalmi ún. alapviszony triászából mid a recepcióesztétikai, mind a dekonstrukciós, mind a hermeneutikai irányok az olvasót (befogadót) állították a középpontba (szemben a korábbi iskolák mű-, illetve íróközpontúságával). Radnóti részint ezt a paradigmaváltást írja le igen pontosan és érzékletesen, felvonultatva a kérdéskör hatalmas nemzetközi szakirodalmának legjavát is (találó kommentárok és értelmezések kíséretében), részint - és ebben excellál igazán - bemutatja, hogy az új irányzatok minden pozitív hozadéka ellenére megkerülhetetlen maradt az alapviszony másik két tagjának figyelembevétele is, nem éppen valamiféle "arany középút", egyeztető szándék kedvéért vagy okán, hanem épp a hatástörténet, befogadói horizont, a hermeneutikai cirkulusok jó "beállítása" érdekében.
A kitűnő, úttörő kötet - minden irodalomelméleti és metakritikai érdeklődésű olvasó számára "kötelező" olvasmány.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez