Jean RHYS

SZÉLES SARGASSO-TENGER

"Az idő semmit se jelent. De az olyasvalami, mint ami kézzelfogható, és tapintható, mint az én piros ruhám, az jelent valamit." "Csak a varázslat, meg az álom az igazi - a többi hazugság." A valóság és látszat viszonyát más-más oldalról megvilágító két idézet a mű főszereplőjétől ered. Az egyik, Antoinette ekkor már befejezte egészséges életét: őrületében próbál ragaszkodni valami biztoshoz, amit még meghagytak neki: a régi piros ruhához. Férje kénytelen őt fogságban tartani. Egy nyugat-indiai szigetről vitte haza Angliába, mert úgy vélte: kényszerházasságuk keserűségeit valahol máshol el tudja feledtetni vele. A férfi maga elől is menekül az ősi babonákkal és az asszony családjáról szőtt pletykákkal teli szigetvilágból, vissza a hideg, értelmes Angliába. Nem akarja, hogy a kreol feleségből áradó rontó varázslat, szövetkezve a táj sajátságaival, végképp rabul ejtse. Mindez azonban a különös alkotásnak csupán külső kerete. Kevéssé érzékelteti a valódi tartalmat: a szereplők idegenségét az élettől, amely egyiküket őrületbe kergeti, másikuknak pedig nem engedi, hogy úrrá lehessen hűvös közömbösségén. A két főszereplőt titokzatos, de a valódi élethez náluk mégis sokkal közelebb álló alakok veszik körül. Kiemelkedik közülük az obeahmágiával boszorkánykodó martinique-i öregasszony, "Anglia" - mondja bölcsen és megvetően - "Van ott hely egyáltalán?" A regény érdekességét fokozza, hogy az eszement hősnő nem más, mint Charlotte Bronte Jane Eyre c. klasszikus művének női mellékalakja. A mű tehát egy romantikus-realista regény részletét választja kiindulásnak s - modern szerkesztéssel - romantikus életérzést kísérel meg - sikerrel - új, kiváló, sejtelmes elemekkel átszőtt alkotássá ötvözni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez