Anatolij RIBAKOV

AZ ARBAT GYERMEKEI

Igazi realista nagyepika, nemcsak terjedelmét, hanem módszerét tekinve is: 1934-es év valós eseményeit, szereplőit szépirodalmi eszközökkel, de a történész precizitásával mutatja be - mint elbeszélő végig kívül maradva az eseményeken. A szereplők bemutatása is többszempontú: tetteik és gondolataik leírása váltakozik egymással. A történelem Sztálin és köre "műhelyében" készül, amelyet a szerző kíméletlenül ábrázol. A címmel ellentétben ő a regény igazi főszereplője, belső monológjai is a regény jelentős hányadát teszik ki.

Ribakov megpróbálja Sztálin gondolatait rekonstruálni tettei, valamint korabeli dokumentumok alapján; bemutatja azt a folyamatot, ami 1934-ben a Kirov-gyilkossághoz, a kegyetlen diktatúrához vezet. Nem misztifikálja Sztálin alakját, csak higgadtan leír; az ítélkezés az olvasó feladata. Támpontot ad viszont a másik főhős, a fiatal Szása Pankratov alakjában. Az ő sorsa képezi a regény másik cselekményszálát: a mindvégig becsületes fiú hogyan válik saját tisztasága áldozatává, szibériai száműzötté. Alakja szimbolizálja és ellenpontozza is a vészjósló történelmi atmoszférát. A harmadik szál illusztrálja azt a világot, amelyben mindez játszódik: körképet nyújt a szovjet társadalom legkülönbözőbb egzisztenciáiról, típusairól.

Ribakov műve az orosz realista nagyepika korrajzot és példázatot ötvöző, elágazó folytatása. Ugyanis a harmincas évek dereka Szovjetúniójának bizonnyal hiteles társadalomrajza, kórképe magában hordozza a bárhol, bármikor létező egyszemélyes önkényuralom, a cezarománia eszelős öncélúságának diagnózisát - mely az életek és lelkek apróbb mozzanatainak vagy drámai megrázkódtatásainak plasztikus ábrázolásával bomlik ki az olvasó előtt.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez