RITHNOVSZKY János
A FÉNY TÚLSÓ OLDALÁN
1952 írunk, amikor egy sorkatonai szolgálatát töltő fiatalembernek
a robbanás leszakítja egyik karját, maradandó halláskárosodást okoz
és mindkét szemére elveszíti a látását. A fiú kilenc hónapot tölt
kórházban - Miskolcon és a budapesti Honvéd Kórházban -. A Vakok
Intézetében találkozik sorstársaival, és megkezdi a küzdelmeit azért,
hogy legyőzze a látásvesztésből adódó fizikai akadályokat, s kikerülje
az emberi előítéletek buktatóit. Az előbbiek sorába tartoznak az utcai
közlekedésben a fehér bot helytelen használatából eredő bonyodalmak,
az utóbbiakat megtapasztalja, amikor szerelmesen házasodni készül, s
választottja szüleinek véleményét hallgatja. Lassan azonban minden
rendeződik, akad hűséges-kedves feleség, munkalehetőség stb.
A gyakori utcai balesetek azonban bizalmatlanná teszik a fehér
bottal szemben, felébred benne a vágy egy megbízható "kísérő"
személyében. A kutyák portréja - sorukban Katriné, a hűséges
újfullandié, vagy Amiré, a német juhászé - még az etimológiát ismerők
számára is meglepően árnyaltnak tűnik föl. Ám minden egyes négylábú
barátot háttérbe szorít Triton, a szentbernáthegyi. Könyvében hűséges
krónikásként és nagyszívű állatbarátként pontos képet ad a
kutyatermészet, s azon belül is a bernáthegyi jellem megannyi
sajátosságáról.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|