RITHNOVSZKY János

A FÉNY TÚLSÓ OLDALÁN

1952 írunk, amikor egy sorkatonai szolgálatát töltő fiatalembernek a robbanás leszakítja egyik karját, maradandó halláskárosodást okoz és mindkét szemére elveszíti a látását. A fiú kilenc hónapot tölt kórházban - Miskolcon és a budapesti Honvéd Kórházban -. A Vakok Intézetében találkozik sorstársaival, és megkezdi a küzdelmeit azért, hogy legyőzze a látásvesztésből adódó fizikai akadályokat, s kikerülje az emberi előítéletek buktatóit. Az előbbiek sorába tartoznak az utcai közlekedésben a fehér bot helytelen használatából eredő bonyodalmak, az utóbbiakat megtapasztalja, amikor szerelmesen házasodni készül, s választottja szüleinek véleményét hallgatja. Lassan azonban minden rendeződik, akad hűséges-kedves feleség, munkalehetőség stb.

A gyakori utcai balesetek azonban bizalmatlanná teszik a fehér bottal szemben, felébred benne a vágy egy megbízható "kísérő" személyében. A kutyák portréja - sorukban Katriné, a hűséges újfullandié, vagy Amiré, a német juhászé - még az etimológiát ismerők számára is meglepően árnyaltnak tűnik föl. Ám minden egyes négylábú barátot háttérbe szorít Triton, a szentbernáthegyi. Könyvében hűséges krónikásként és nagyszívű állatbarátként pontos képet ad a kutyatermészet, s azon belül is a bernáthegyi jellem megannyi sajátosságáról.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez