John SALVENDY

RUDOLF

Jelen kötet a "boldogtalan sorsú" Rudolf trónörökös életével és halálával foglalkozik. Salvendy könyve orvosi megközelítésű biográfia, s mint ilyen, egészen újszerű, hiszen eddig senki sem tárta fel Rudolf személyiségének pszichológiai jellemzőit. A korábbi - becsmérlő vagy kritikátlanul dicsőítő - munkák többnyire a tragikus tényt taglalták: 1889. január 30-án a mayerlingi vadászkastélyban öngyilkos lett a trón várományosa, kedvesével, Vetsera bárónővel. Salvendy tényként kezeli az öngyilkosságot, és az odáig vezető utat jelenségtani és "pszichodinamikus" magyarázattal támasztja alá. Értékelése integrálja a pszichiátriai és a társadalom-történeti ismereteket, és részletes dokumentációra támaszkodik: levelek, naplók, visszaemlékezések, feljegyzések és rajzok sokaságára egyfelől, történeti és orvosi szakmunkákra másfelől. Munkája során konzultált a még élő családtagokkal, osztrák, német és magyar történészekkel, így az idézett források többsége autentikus. Gondolatait a személyiség fejlődésének állomásai köré rendezi, így kiindulópontja a gyermek- és ifjúkor, mint meghatározó. Szerinte ekkor érik a Habsburgház "Hamlet"-jét azok a jóvátehetetlen hatások (magárahagyottság, szeretet-hiány, a vele szemben támasztott túlzott igények stb), melyek egyengették a Mayerlinghez vezető utat. Egy sérülékeny és labilis személyiség képe bontakozik ki előttünk, aki nem jutott el az érettség olyan fokára, hogy átlagon felüli intellektusát kibontakoztathatta volna. Salvendy könyve - mint írja - hidat próbál emelni a történészek és a pszichiáterek között, abban a reményben, hogy pszichológiai és társadalomtudományi ismeretek összegzése révén érthetőbbé válnak az életrajzi és történelmi jelenségek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez