José SARAMAGO

JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMA

A nagy portugál író szinte minden regényében azt kutatja, hogy mi a történelem. Nem azt, hogy mi történt; honnan tudjuk, hogy mi történt; hanem azt, hogy miben áll, egyáltalán miként lehetséges a történelem. E filozófiai alapozású, szinte lételméleti, történelembölcseleti regények legfőbb kérdése az alapé: mire támaszkodik, min épül fel, mi teszi lehetővé a történelmet, a kultúrát. A most magyarul is megjelent regényben, Jézus-könyvében ért el kutatásainak legmélyebb rétegéhez az író. Azt sugallja, hogy a történelem, a kultúra talapzata, bázisa a Jézus-történet, csak érteni kell hozzá, ezt az aspektusát kell kibontani. Természetesen nem a hívők Jézus- képét állítja a középpontba Saramago, hanem azt a Jézust, akiről kialakulhatott a hívők mítosza. Ennek a Jézusnak van egy földi, világias, köznapi arculata, ebben a vonatkozásban József, az apa alakja talán még fontosabb is, mint Jézusé. Arról a Józsefről van szó, aki a heródesi gyermekgyilkosság elől elmenekítette Jézust, a nagy lelkiismeret-furdalást hagyva rá. De van egy "égi" Atya is (bár Mária nem tud róla). Ez az égi Atya a sivatagban szól Jézushoz, Jézus legalább úgy hiszi, úgy tudja. (A regényben természetesen csak hatásaiban válik láthatóvá ez az Atya.) E kettősség, amelynek végtelenül finom és cizellált kidolgozása adja a regény első, nagyobbik felét, azután szinte magától megszüli a Jézus-mítoszt, amelyet - nagyjából az evangéliumok alapján - el is beszél az író. Csakhogy egy ilyen háttér birtokában az evangéliumi történet egészen más dimenziókat kap. És - éppen nem váratlan, ha persze fölöttébb furcsa csavar is - kiderül, hogy az alap maga bizonytalan. "A történelem a semmire épül."

Igen bonyolult, igen összetett, akár blaszfémikusnak is tekinthető Jézus-könyv Saramagóé - elsősorban művelt, reflexióra hajló olvasók körében válik élményszerű befogadássá.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez