SCHEIN Gábor

ELHANGOLÁS

Schein Gábor a fiatal nemzedéknek az az alakja, akiről bízvást el lehet mondani, hogy "all round": verset ír, fordít, tanulmányt, esszét közöl, nagyon nagy kulturális felkészültséggel és ifjú korát megcáfoló szellemi és formai érettséggel. (Nemrégiben [1995] egy Nemes Nagy Ágnesről szóló monografikus munkát tett közzé.) Az előtte járó nemzedékek alakjai közül talán Somlyó Györgyhöz lehet sokirányúságát, művelt érzékenységét hasonlítani. Ezekből a referenciákból is kitetszik hogy Schein a magyar polgári líra, nevezetesen az ún. "újholdas" tradíció nyomdokain halad, ám azért annyira posztmodern, hogy ezt a hagyományt jótékonyan elegyítse elég sokféle más befolyással, tónussal. Elhangolás költeményeinek érdekes zárt formái vannak, takarékosan igyekszik bánni az eszközökkel. Tehát érettség jellemzi: a finom, nem túlontúl extrovertált egyéniség szólal meg itt visszafogott hangokon. Az "elhangolás" persze bizonyos disszonanciákra is utal, igyekszik lefokozni, miniatürizálni költészetének tárgyait, ugyanakkor van benne tartás, sőt méltóság. Tartózkodik a felületes provokációtól, részben ezzel is magyarázható, hogy a legkülönbözőbb irályú hazai irodalmi orgánumok egyaránt szívesen közölnek Schein-verseket. Ami két dologra is vall. Egyrészt, hogy formailag, poétikailag nagyon pontosan, szépen megmunkáltak a versei, másfelől meg, hogy különböző ízlésirányok, olvasói befogadások számára szolgál élménnyel. S ez nem véletlen: a posztmodern korban, amikor az extravagancia értéke megnőtt, költőnk hagyománytisztelete, európai igényű szellemi horizontja méltánylást érdemel. Különösen azokhoz szól - talán elsősorban a humán érdeklődésű fiatalokhoz -, akik ezt a mélyebb, nem látványos értéktovábbítást és -teremtést méltányolni tudják.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez