SCHWAJDA György

A RÁTÓTI LEGÉNYANYA

"A magyar folklór feltehetőleg sokak által ismert népmesetípus, a rátótiáda sajátja: az anekdotikus elbeszélésmódba ágyazott képtelen történetek laza szálakkal összefűzött sora, melyet a vérbő humor, poénok, gegek, szójátékok és helyzetkomikumra építő, a szó legszorosabb értelmében röhögtető tréfák özöne fűszerez" - olvasható a kötetben a kiadó ajánlása. Sajátosságai folytán ez a fajta próza természetesen kiválóan alkalmas a különféle visszásságok s e visszásságokat szülő emberi gyarlóságok, bugyutaságok leleplezésére, kifigurázására. Alighanem ennek köszönhető, hogy a századforduló táján Papp Dániel A rátótiak című regényével "nagykorúsította", szarkasztikus társadalomkritikává avatta az eredendően fabula jellegű, tanító célzatú műfajt. Kisregényében, A rátóti legényanyában ezt a hagyományt elevenítette föl Schwajda György. Miként a cím is elárulja, a nyolcvanas évek elején játszódó cselekmény egy példásan "rátótias", képtelen alapötletből bontakozik ki: egy megesett ifjú, a falu aprajának-nagyjának egy emberként való tiltakozása ellenére sem hajlandó elvetetni magzatát, sőt az elképedt, dühös és szégyenkező rátótiak szemébe vágja: ám tegyenek bármit, ő minden körülmények között világra hozza gyermekét. Ekkora szégyent azonban az önérzetes, példamutatóan lokálpatrióta faluközösség nem tud elviselni, és bölcs elöljáróik - a tanácselnök, a párttitkár, a plébános és a nagyszerű iskolaigazgató - vezetésével lázas tevékenységbe kezd, hogy elűzze a világ közepe, Rátót fölé tornyosuló vészt.
A szellemes, a hozzá nem értést, a társadalmi-politikai demagógiát, a provinciális kivagyiságot maró gúnnyal kifigurázó, lendületes, olvasmányos stílusban megírt kisregény tartalmas időtöltést kínál.

Vissza a főoldalra    *   *   *    Vissza a kereséshez