Walter SCOTT

IVANHOE

Ebben a regényben is jelen van a Waverley-regényekből ismert kiegyezés a mű végén, de elmaradnak addigi regényei színterei, és korszakai. Ezúttal az író a középkori Angliába kalauzolja az olvasót, cselekménye a szászok és a normannok, a jók és a rosszak egysíkú küzdelme; a lovagkort ábrázolja, s elsősorban azt mutatja meg belőle, ami szép és csillogó: az önzetlen lelkesedést, az elnyomottakat védelmező lovagiasságot, a szenvedélyes bátorságot, a kitartó hűséges szerelmet - az erényt, mely végül győz a bűnön is. A történet idején a kelta őslakók helyébe lépő angolszászok, és a hódító normannok között még éles az ellentét. A király, Oroszlánszívű Richárd, aki a keresztesháborúból hazatérőben hajótörést szenved, és csak két évvel később (1194-ben) szabadul meg a német császár fogságából. Közben léha öccse, János herceg bitorolja a hatalmat. Ebben a korban és ebben a környezetben lép az olvasó elé Richárd király nagyszerű vitéze, a tiszta lelkű, ifjú Ivanhoe. János herceg őt is, mint Richárd minden hívét üldözi. A fiatalembert a megváltozott helyzet számos nehéz próbatétel elé állítja, de ő győztesen kerül ki a nagy lovagi tornából csakúgy, mint a későbbi nehéz harcokból. Mikor a király visszatér országába, hűséges lovagját a szépséges Rowena kezével jutalmazza, akit Ivanhoe már régen szeretett.

A lovagregény a kritikusok minden fenntartása ellenére minden idők egyik legnagyobb könyvsikerének bizonyult. Ami kétségtelen tény: ebben a regényében is kiapadhatatlan mesélőkedvű az író. A kalandokban bővelkedő cselekmény, a színes, eleven tájleírások élvezetes olvasmánnyá teszik a regényt, mely elsősorban a tizenkét éven felüli ifjúságnak, de a romantikus történeteket kedvelő felnőtteknek olvasmánya is lehet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez