William SHAKESPEARE

III.RICHARD

A késő középkori angol király - testi és lelki torzsága ellenére - igazi reneszánsz figura, az érdek, a hatalom megszállottja. A drámaköltő ezt a teljesen negatív jellemet belülről ábrázolja, és érezteti, hogy jelleme a magány szörnyű poklában ferdült el. "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - mondja híres, a nézőt is szinte bűnrészessé tevő nyitó monológjában, s véres gaztetteit, melyekkel hatalomra jut, a hidegen kitervelt szerepjátszás eszközeivel hajtja végre. Több uralkodót, testvérét, gyermekrokonokat, főrendek egész sorát gyilkolja és gyilkoltatja le, s közben az ámítás, az álszemérem, az álvallásosság eszköztárából válogatja szavait, mimikáját. Ördögi tetteit azzal tetőzi be, hogy áldozatainak özvegyét, árváját kéri és veszi nőül. Az ötfelvonásos drámában Richárd útját komor asszonyi átkok, jóslatok kísérik, a vérrel szerzett, birtokolt korona körül összegyűlnek a vészterhes jelek, s a jóslatok végül beteljesednek: az utolsó felvonásban Richmond legyőzi és halálba küldi Richárdot, a "csel", a "veszélyes torz logika" megszállottját.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez