
SINKA István
VÁLOGATOTT VERSEI
Sinka István
Erdélyi József
és más népi írók után is eredeti hangon szólalt meg, mert
eredeti világot emelt revelációszerű fölfedezéssel az
irodalomba a harmincas évek elején. A magát "Fekete bojtár"-
ként emlegető pásztor költészetét a bihari pusztákon, Arany
Szalontájának közelében Petőfi, Ady és a Biblia inspirálta, s e
hatásokból iskolázottság, urbánus műveltség nélkül is
megtanulta a korszerű költészet leckéjét. Expresszionisztikus
félszabad-versekkel jelentkezett, "himnuszokkal", amelyekben
keresztény vallásos reminiszcenciák találkoztak pogány,
keleties díszítményekkel, s a paraszti elnyomattatás történelmi
és jelen idejű képei egzaltáltan mitologikus látomásokká
stilizálódtak. Több kiadást megért híres könyvében, a Vádban
(1939) talál rá igazi önmagára, itt sorakoznak ismert balladái,
melyekben a szociális panasz, a tájba, sőt a világmindenségbe
olvadás kozmikus élménye és egy ősi tradicionális kultúrába
való belegyökerezettség motívumai fonódnak össze. A nyomtalanul
elmúló életek krónikásává szegődik Sinka, egy jobbra hivatott,
nemes etnikum és műveltség pusztulását panaszolja.
Sinka nem volt tudatos költő, világnézete számos bírálható
elemét versei egy része is tükrözi. Ám e "veszteséget"
bőségesen kárpótolja valami más: lírájának áttételnélkülisége.
Alig akad még költőnk, akinek versein ennyire érezni
kényszerülünk a megélt élet ihletését. Nála valóban "ezer
ideggel él a lomb", s nem kacérkodás a hasonlat: "Súlyos
parasztok sírtak az időben, / mint árva lelkek síri lepedőben".
1945 utáni, már az öregkor számvető gesztusát is hordozó
lírájában pátoszmentesebb, egyszerűbb a hang, tágabb,
történelmibb a horizont. Magával s a világgal is megbékülve a
halál bűvöletében énekli az Éna-dalokat. A himnikus mítoszokból
már csak Ézsau éjszakája maradt; önnön mércéje szerint nézett
szembe múltjával is, talán túlságosan is kegyetlenül.
A kötet a teljes költői életmű mintegy ötödét-hatodát közli,
megbízható reprezentatív szemlét adva a költő küzdelmes
életútjáról és legszebb verseiből. A válogatott gyűjteményt
(az utószót is író) Pomogáts Béla szerkesztette.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|