SŐTÉR István

BUDAI OROSZLÁN

A regény folytatása: Ettre és kortársai, a magyar művészeti-kultúrális élet vezetői és művelői életét mutatja be 1951 és 1956 között. Ettre a Szabadegyetem nevű intézmény előadója, s nap mint nap gyötri őt Mazura igazgató nyakatekert szólamaival s e szólamokból következő feladatok megpróbáltatásaival. Mazura az ötvenes évek tipikus vezető figurája, fő célja: mindent kiirtani, ami a régi időkből megmaradt, vagy amit ő károsnak ítél; nemcsak az eszméket, de az eszméket képviselő embereket, műemlékeket, még a hagyományos családformát is. Az országos változásokkal gyökeresen megváltoznak nézetei, módszerei viszont egyáltalán nem. Mazura karikatúrája mellett számos, a korszakra jellemző figurát vonultat fel a szerző: félreállított filozófust, írót, festőt, a koncepciós perek áldozatait, s az új helyzetet kihasználó és kiszolgáló, majd 1954 után hatalmukat, pozíciójukat fokozatosan elvesztő karrieristákat. Az események ábrázolása mellett - főként Ettre és felesége belső monológjaiból, látomásaiból - bontakozik, fogalmazódik az ötvenes évek elejének néhány mélyreható lelkiismereti konfliktusa, elsősorban az: hogy meddig lehet kiszolgálni jó lelkiismerettel - a hivatalban- és életbenmaradás érdekében - a Mazura-féle őrülteket, a mindazt a szemléletet, melyet képviseltek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez