SÜTŐ András

ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A SZAVAKAT

A vallomásos írás az írót mint az unokának, Lászlónak a nyelvörökséget átadó nagyapát mutatja be. Az esszéregény nem afféle "nevelődési" történet, sokkal inkább közösségi veszélyérzet és figyelmeztető felszólítás: az 1989 előtti Erdélyben az ezer éve őshonos magyar nyelv kollektív halálának réme belátható közelségbe került, s ez ellen - egy-egy bátor, személyes kiállást leszámítva - aligha lehetett tenni bármit is. Egy parancsa, egy kötelessége van minden szülőnek, nagyszülőnek - sugallja, mondja, kiáltja Sütő András -, hogy a család védelmező burka alatt, az otthon falai között adják tovább az ifjabb generációnak az Arany János-i nyelv örökét, mely csak a kis közösségek óvó melegében őrizhető meg a véget érni nem látszó, de bizonyosan elmúló katasztrófa-időben. Sütő András nyelvi parainézise - intés mindenki számára, akinek nem közömbös a magyar nyelv és a nemzet sorsa a Kárpát-medencében.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez