SÜTŐ András

SZEMET SZÓÉRT

A kötetbe rendezett emlékezések és naplójegyzetek a 60-as évek végétől követik nyomon az író közéleti tevékenységét. Előbb csak a magyar nyelvű szak- és felsőoktatás hiányosságait panaszolta föl, később a hivatalosságoknak - köztük személyesen Causescunak - küldött sok-sok levelében már a kollektív nemzetiségi és emberi jogokat kérte számon, de fölszólalt egy-egy szerencsétlen, magyar volta miatt megnyomorított emberért is (Jogtiprók összekacsintása; Tóth János esete a román nyelvtudással; Az örökös újrakezdés kényszerében). A kisebbségi ügyekben megszólalókat üldözni, zaklatni kezdték (Meghallgatás helyett lehallgatás). Sorozatos kudarcai tanulságaképpen most már a külföldet és a nemzetközi szervezeteket kezdte tájékoztatni arról, hogy az iskolahálózat félelmetes összezsugorításától a magyar helységnév-használat tilalmán át a falurombolás eszelős tervéig terjedt a "homogenizálás" eszközeinek skálája (Egy uszító könyvről; Süket egek alatt). A patrióta jogvédők, a kisebbség "tűzfelelősei" ezen túl közvetlen életveszélyben éltek.

A kötet második része a napló 1989 nyarától 1990 márciusáig követi nyomon a drámai kifejletű eseményeket. Krimibe illő epizódok sokasága bizonyítja, bogy mindazok a magyar és román értelmiségiek vagy munkásemberek, akik a legelemibb emberi jogokért szót mertek emelni, sokszor az életükkel fizettek merészségükért - Sütő András "csak" a fél szemével... De a küzdelem föladhatatlan.

Sütő nagyszabású emlékezéskötete a "kisebbségi nyomorúság "kerekasztalához" invitálja az olvasót, aki nem pusztán együttérző tanúja lehet így az erdélyi magyar sors utóbbi két és fél évtizedének, de példát láthat a szépirodalmi igényű dokumentarista próza csúcsteljesítményére is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez