SZABÓ Attila

LEIBNIZ LÉTELMÉLETE

Szabó Attila kismonográfiájának némiképp félrevezető a címe: a filozófiatörténetben járatosak úgy vélhetik, hogy a cím Leibniz (1646-1716) filozófiájának éppen legromlékonyabb, leginkább elavult, már saját korában sem igazán korszerű részét tárgyalja, amelynek alapján a Wolff-féle "ontológia", alapos filozófiai leltározás e banális terméke megszületett. Szabó Attila azonban nem erre gondol, amikor Leibniz lételméletét vizsgálja, tulajdonképpen a leibnizi metafizikát óhajtja rekonstruálni, és erre annál is inkább szüksége van, mert a hagyományos Leibniz-kutatás javarészt megrekedt Leibniz monadológiájánál, teodiceájánál, a modernebb vizsgálódás pedig elsősorban Leibniz (egyébként zseniális) logikai problematikájára vetette a hangsúlyt.

Szabó műve a leibnizi gondolatépítmények "belső magját", középpontját veszi célba, ám nem a neotomisztikus vagy hartmanni lételmélet értelmében vett ontológiát keresi hősénél, hanem annak sokkal finomabb (és éppen ezért rejtettebb) létviszonyulás-elméletét veszi célba. Gondos és eredeti szempontú kutatómunkával értelmezi a leibnizi percepciófogalmat - összefüggésben a 17. századi angol-francia elméletekkel, de az egyetlen igazi "konkurrenssel", Spinozával is - e percepciófogalom birtokában tör azután előre a létviszonyulás olyannyira leibnizi kategóriájához és ennek nagy horderejű filozófiai elágazásaihoz. Minden oldalról körüljárva és interpretálva azután a létviszonyulás különböző szintjeit, kerülhet sorra a hagyományosan ismertnek vélt leibnizi fogalmak újraértelmezése, igazi megvilágítása (monadológia, egyediség, harmonia praestabilita stb.).

Kitűnő, eredeti filozófiatörténeti tudományos produkció Szabó Attila műve.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez