
SZABÓ Magda
FRESKÓ
A regény címe a Freskó a történet folyamán tárgyi értelemben is
szerepet játszik. Egy református papcsalád legifjabbja festette meg
kislány korában. A faliképen mindenki ott található, aki így vagy úgy
a családhoz tartozott. Annuska, a család lázadója, kilencévi távollét
után elmebeteg anyjának a temetésére érkezik a regénybeli városba,
amelyben nem nehéz felismerni Debrecent. "Kisebbik lányom, Annuska,
nem tartozik családom körébe többé. Az Úr kifürkészhetetlen akaratából
elvette tőlünk, olybá vesszük mint a halottat" - írta az egyik
rokonhoz kenetteljesen az apa. Annuska valójában azért hagyta el a
parókiát, mert nem tudta elviselni a nagy család farizeus
viselkedését, sok szempontból reakciós nézeteit. A temetésen életre
kelnek a freskó alakjai, s megmutatják igazi énjüket. A különös,
párhuzamos emlékezések négy generáció életének sorsdöntő eseményeit
elevenítik fel.
Az emlékezések kora a temetés reggelén kezdődik, s az
esti harangszókor már ismerjük ennek az érdekesen összefonódott
családnak a múltját, a megidézett nyolc évtized társadalmi
változásainak tükrében. Már a regény kezdetén is érezzük, hogy nem
csupán egy lázadó egyéniség lélektani megfejtésére vállalkozik az író,
hanem a nyomasztó és elviselhetetlen, embert formáló, befolyásoló, a
teljes életen át nyomot hagyó légkör összetevőit és hatását elemzi. A
belső monológok egyre mélyebbre visznek le bennünket. Szabó Magda
könyve nem úgy lélektani regény, hogy az ösztönök eredetét kutatná,
mint Kosztolányi drámáiban, hanem úgy, hogy a környezet hatására
kialakult lélektani mozzanatok feltárását végzi el, melyek tartósan
mérgezik az ember életét. A könyv lebilincselő olvasmány.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|