SZALAY Károly

PÁRHUZAMOS VISZONYOK

A regény a Szerelmes Éveinknek folytatása. A szerző nem törekedett arra, hogy ez a regény önmagában is megálló mű legyen, állandó célzások és utalások találhatók benne a korábbi műre. Annak főhőse, Csarody Kristóf beszéli el életútját onnantól, ahol az abban félbeszakadt, tehát az ötvenes évek elejétől 1956-ig. Ez a regény leginkább már csak egyetlen szereplő, Csarody "fejlődését" ábrázolja. Azt, ahogy a külvárosi iskolából megéli az ötvenes éveket, a tanügyi borzalmakat, a korszak furcsa-kegyetlen váltásait, Rákosi és Nagy Imre párharcát, a forradalom napjait. Nem kap árnyalt képet az olvasó e fontos korszakról, ám kétségtelen, hogy igen sok az érdekes epizód, nemegyszer megrendítő életkép (Gabi levelei a kitelepítettek életmódjáról, a viccmesélésért rendőrségre vitt fiatalember stb). A politikai mellett a mű másik szálát a szerelmi adja, pontosabban a szexuális. Csarody - barátai szerint - szexőrült, beszámolójának tetemes részét különböző szerelmi kalandjainak részletező elbeszélése adja. Kevés magyar regényben olvasható ilyen sok és ilyen aprólékos részletességgel leírt nemi aktus, mint a Párhuzamos viszonyokban. A regénynek ez a "vonala" nyilván népszerűvé fogja tenni a művet, de bizonnyal lesznek olyanok is, akik kulcsfiguráiért fogják kikölcsönözni. Meglehetősen sok ismert irodalmár, értelmiségi szerepel ugyanis a könyvben: Bóka László, Pándi Pál, Tóth Dezső és mások, ugyan ritkán bukkannak csak fel (igaz, akkor nevükön nevezve), de az alaposan bemutatott, álnévvel ellátott figurákra is biztonsággal lehet tippelni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez