SZÉCHENYI Zsigmond

NAHAR
India - Vadászkalandok

A kitűnő vadász és író 1937 decemberében négyhónapos indiai vadászútra indult feleségével - erről az útról számol be napló formájában írott, eredetileg 1940-ben megjelent könyvében. Ekkor már számos afrikai vadászút állt mögötte, és erős ellenérzékkel indult Indiába, amelyek később - India nagy része akkor még maharadzsák fennhatósága alatt állt -, s bár a kispénzű magyar arisztokratának jól jött a pazar vendéglátás, mégis bántotta a kiskirályi udvarok talmi fényűzése, esztelen pazarlása, kiáltó ellentéte az általános nyomorral. Nem tudott megbarátkozni a "Kelet" szellemével és gondolkodásmódjával sem, vadászmorálját pedig bántotta a "maharadzsa módra" való vadászat, ahol a díszes vendégkoszorú a vadászkastély erkélyéről bámulhatja, hogyan ejti el a díszvendég a neki tálcán feltálalt tigrist. Útja és beszámolója így is érdekes és színes; járt Calcuttában, Delhiben, Bombayben, több fejedelmi udvarban (Jaipur, Mysore, Bhopal, Bikanir), vadászott tigrisre, gaur-bivalyra, lőtt antilopokat és töméntelen víziszárnyast - s közben nyitott szemmel járt, rengeteget látott és hallott. Könyve több mint hat évtized után is figyelemre méltó olvasmány, könnyed, feszültségekben is sok mindent tisztán előre látó, ma már történeti értékű útleírás, ízes nyelve és humora a műfajban ritkaságnak számít.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez