SZÉKELY Magda

A TESTEN TÚL

Székely Magda teljes eddigi életművét tartalmazza a kötet: mindazt, amit korábbi köteteibe fölvett, mindazt, amit Összegyűjtött versek című kötetében egybefoglalt, és persze azt a mintegy kéttucatnyi új költeményt, amely 1991 óta született. A testen túl tehát nem szolgál újdonsággal a költőnő műveit ismerőknek, annál is kevésbé, mivel Székely Magda - ahogyan ars poeticájában is megfogalmazta (Horgászok) - nem kíván "Kifogni mindent, mert fut az idő", hanem csak "azt az egy halat" kívánja kifogni, ami számára rendeltetett. Így lényegében egyetlen vers variációit adja a költőnő valamennyi művében. Ez az imaginárius költemény "készül" a kötet minden darabjában: egy metafizikai elmélyültségű, hermetikusra tömörített, enigmatikusra formált, egyetlen - szinte ontikus meghatározásra redukált - önarcképről, önbemutatásról, a saját létet megnyilvánító, az ún. objektív korrelációt szinte végletekig feszítő versről van szó. Ennek vázlatait, töredékeit, részleteit, variációit nyújtják a kötetben olvasható versek (Két szonett; Hívás; Veszedelem; Jób; Pelikán; Január; Felelet; valamint az újak közül az Őszi fa; A por; Lehelet stb.). E hermetikus, filozofikus versmodellhez képest azonban a költőnő alkotásai korántsem megközelíthetetlenek, nehezen érthetőek vagy rejtvényszerűek. A hang üde és oldott, a versbeszéd zenei és dallamos, a ritka képek tiszták és éles kontúrúak, a kompozíciók már-már túlságosan is áttetszőek. A hagyományos - mondjuk, a vallomásos - verset kedvelők is élvezetet lelnek a költeményekben; az életképekre, alakrajzokra, lírai vázlatokra vágyók is találnak maguknak valót a kötetben; de csak az igazán elmélyült, modern (ún. kései modern) angolokon, franciákon iskolázott olvasók fogják meglelni e versek mélyrétegeihez az utat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez