SZÉKELY Magda

SZÉKELY MAGDA ÖSSZES VERSE

Egyik igen szép, két négysorosból álló kompozíciójában összehasonlítja a költőnő a két horgászt: azt, aki mindenáron kifog valamit (ha nem halat, hát rongyos cipőt) és a másikat, aki csak vár, vár és vár arra az egy, "igazi" halra (Horgászok). A kis költemény - minden verizmusa, epikai szcenáriója ellenére - nemcsak önvallomás, ars poetica is. Székely Magda nyilvánvalóan a második horgász. Összes verseinek kötete alig vaskosabb, mint pályatársai egy-egy alkalmi összeállítása, ám az is igaz, hogy minden költeménye makulátlanul megmunkált, "igazi" költemény, a kötetben tán egy henye sor sem található; az általában igen rövid, epigrammaszerű versek a tökéletességet sugározzák. Persze a formai tökéletességet, hisz egyébként a művek inkább sötét, tragikus felhangúak: saját gyöngeségéről, emberi esendőségéről, a történelem iszonyatáról, a világ és a természet irgalmatlan közönyéről, a jók szinte törvényszerű bukásáról, egész népek (metaforikusan visszatérő, állandó téma a zsidó nép sorsa mind bibliai jelképekben elbeszélve, mind a holokauszt kapcsán, de egyszer-egyszer haszid variációkban is) mártíriumáról szólnak a költemények, amelyeket csak alig old, enyhít vagy ellenpontoz néhány szívhez szóló emberi gesztus megjelenítése, vagy természeti miniatúrák ékköves ragyogása (Kőtábla; A tenger; Feltámadás; Számvetés; Aranyerdő; Szánalom; Sóbálvány; Depresszió; Erózió; Lehelet stb.). A kötet végtelenül egységes, a korai versek ugyanolyan érett remeklések, mint a késeiek, a kötet nem egy alakuló pályáról, hanem egy igen korán beérett költő portréjáról tanúskodik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez