SZENTMIHÁLYI SZABÓ Péter

ÉDUA ÉS KUN LÁSZLÓ

A regény történelmünk viharos évszázadai közül a tizenharmadikba vezeti el az olvasót, IV. László uralkodásának esztendeibe. László a regény elején még pórgyerekekkel játszadozó kisfiú, a végén már halott király. A közben eltelt időszak szépírói krónikája érzékletes képet fest a feudális anarchiával küzdő ország bel- és külhoni dolgairól. László szinte még gyerek, amikor apja, V.István halála után trónra kerül, hamar választanak neki feleséget is a számára ismeretlen nápolyi hercegnőt, Izabellát. Kezdettől fogva hatalmi harcok kereszttüzében él, anyja Kun Erzsébet és az őt sakkban tartó feudális hatalmasságok bábjaként. Az egymásra acsarkodó nemes urak javadalomszerzés reményében napról napra váltogatják hűbéruraikat és szövetségeseiket, a főbb világi méltóságok olyan sűrűn cserélnek gazdát, hogy nemcsak a pórnép, de maga az uralkodó is alig győzi követni. Tovább nehezíti a helyzetet IV. Béla által behívott, pogány szokásoknak hódoló kunok jelenléte, valamint az egyházi és világi hatalom állandósuló harcai. A gyermekként gyarapító szándékkal trónra lépett uralkodónak felnőtté cseperedvén látnia kell, hogy a királyi hatalom erőtlen. Az országos gondok és saját tehetetlensége elől az alkohol mámorába és a szerelembe menekül. Mélyen emberi érzelmek kötik egy kun törzsfőnökének, Csöri úrnak lányához, a gyönyörű Éduához, aki hites társa helyett társa lesz a nehéz időkben, tragikusan megpecsételve ezzel önnön sorsát: Kun Lászlót szeretőjével együtt, ágyban mészárolják le a békével elégedetlen, harcra és zsákmányra éhes kunjai.
Olvasmányos, hatásosan megírt regény plasztikus képet fest történelmünk ezen időszakáról.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez