SZENTMIHÁLYI SZABÓ Péter

GELLÉRT

Az író az Avarok Gyűrűje című regényével történelmi regénysorozatot indított, melyben a magyar história évszázadait készül átvenni. E ciklus második kötete ez a könyv, amelyben a Szent István-kori magyarság nagy hittérítő püspökének, Gellértnek az életrajzát dolgozza fel meglehetősen széles korabeli tablóba ágyazva. A regény formája: a címszereplő fiktív önéletrajza - csupán a bevezető és zárófejezet szól az író hangján. Gerhardus Sagredo velencei patriciusfi, a későbbi mártír hittérítő, ifjú korában nem arra készül, amit férfiként, bencés rendfőnökként megél; a 11. századi Európa kulturált és meglehetősen módos katolikus világában nő fel. Amikor - véletlenek összjátékaként, isteni elrendelés szerint - Hungáriába jön, s előbb bakonybéli bencés, majd a király szövetségese lesz, egy furcsa, barbár világba csöppen. Ahol maga a keresztény uralkodó, a később szentté is avatott István is különös keménységgel számol le az új hitre, a civilizációra nem hajló pogányokkal. Nem kevés lelkiismereti konfliktusról számol be a regény hőse: egy nyugateurópai ember éli át benne a magyar nép "Európába törekvésének" véres drámáját. Egészen a végkifejletig, a megrendítő mártíromságig, amikor Vata emberei kocsira kötve a Dunába taszítják őt, térítő társait, a király híveit pedig felkoncolják.

Az író Gellért alakjával példázza - egyebek között - azt is, hogyan lehet megmaradni egy idegen világ szolgálatában is hazafinak, velencei patrícius ivadékként a magyarok mártírjává, szentjévé nemesedve. Érdekes, lendületes regény ez, ha nem is tartozik a nagy formátumú epikai regények sorába. Sikerre számíthat, valószínűleg nagyobbra, mint a kettős honfoglalás elmélete alapján készült előzmény.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez