GILGAMES
AGYAGTÁBLÁK ÜZENETE. Ékírásos akkád versek.

Az akkád irodalom, melynek legszebb darabjait szólaltatja meg magyarul Rákos Sándor fordításgyűjteménye, az ókori Közel-Keleten Mezopotámiában virágzott közel másfél évezreden át. Az akkádok kultúrájukat, irodalmi hagyományaikat, sőt mitológiájuk fő hőseit is egy, még régebbi közel-keleti néptől, a sumérektől vették át. Az agyagtáblákon, ékírásos lejegyzésben fennmaradt legkorábbi szövegek az i.e. 19. századból valók, a legfiatalabbak az i.e. 200-as években íródtak (ám lehet, hogy ezek is régebbi szövegek másolatai már). Két fontos korszaka volt e nagyszerű kultúrának, az ún. óbabilóniai - archaikus időszak és egy átmeneti fejlődés utáni új-asszír, míves, kifinomult irodalmat termő periódus.

Rákos több hazai költői fordításkísérlet után (Zempléni Árpád, Ignotus, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor) teljes keresztmetszetet ad erről a kultikusan még teljes szerepet játszó költészetről. Az akkád eposzok, hősmondák, himnuszok, allegorizáló versek az istenekről szóló tanítás (teológia), a világmagyarázat (tudomány), a néptudat (történelem) foglalatai - ritmikus, ismétlésekkel szabályozott, templomi énekes, táncos megjelenítésre, királyi ünnepeken való előadásra, sorscsapások elhárítására egyaránt alkalmasak voltak. A Gilgames néven összefoglalt kilenc eposztöredék cselekménye az őskáosztól, az istenek születésén és egymással való harcán át a címadó hős, az isteni eredetű nemes ember-király megrázó küzdelméig ível.

Az Agyagtáblák... rövid, alkalmi versei között filozófikus darabokat, ráolvasásokat, játékos és himnikus hangvételű költeményeket találhatunk, s ez a ciklus különösen eleven képet rajzol az akkád nép életének mindennapjairól. A nyersfordításokat készítő asszírológus (Komoróczy Géza) jegyzetei különösen fontosak az olvasó számára.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez