
Alekszej TOLSZTOJ
ELSŐ PÉTER
I. Péter 1689-től 1725-ig tartó uralkodása alatt erőteljes
reformokkal a "bizáncias", tehetetlen, anarchiába fulladt országot
európai nagyhatalommá teszi, fejlődésének új irányt szab. Ha kell
véres kegyetlen eszközökkel: a hol pártjára álló, hol ellene forduló
sztrelec zsoldosokat például száz számra nyakaztatja le a Vörös Téren.
Bojárokat, nemeseket adóztat meg, kifejleszti a kereskedelmet,
németeket, hollandokat csalogat udvarába. Hajókat építtet, álruhában
bejárja Nyugat-Európát, maga is számos mesterséget tanul meg, újmódi
szokásokat vezet be - udvaroncainak ruházatát, szokásait is át akarja
alakítani. Az ország tengeri, kereskedelmi hatalmát a balti vidék
megszerzésével biztosítja - kezdeti vereségek után sem csügged el,
végül is legyőzi a svédeket Poltavánál, Narvánál. Elhatározza: új
fővárost alapít; százezreket terelnek a Néva mocsaraiba Pétervárt
felépíteni. Az író - alapos forrástanulmányokra építve regényét - a
cár életét gyermekkorától követi nyomon az 1700-as évek elejéig,
egyúttal széles társadalmi körképet is rajzol. Péter egyéniségében és
a nagyszámú mellékalakban a tragikus ellentmondásokat ábrázolja:
kicsapongás és vad indulatok, barbár naivitás és fékevesztett
erőszakosság közegében tör át a civilizáció, az értelem rendteremtő
szándéka.
Tolsztoj kivételes átéléssel idézi fel a kor levegőjét,
nyelvét, szellemét, a 18. század végén élt emberek gondolkodásmódját,
az orosz történelem nagy sorsfordulóját. Ebben a művében érződik
leginkább színes stílusa, a klasszikus orosz irodalomra támaszkodó
epikus elbeszélő készsége, a tájat, embereket, eseményeket elevenen
láttató leírótehetsége. A háromrészes mű befejezetlen maradt - a torzó
azonban korrajznak, gondolatébresztő életrajzi regénynek egyaránt
teljes értékű.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|