
Alekszej Nikolajevics TOLSZTOJ
GOLGOTA
A trilógia (Nővérek; Ezerkilencszáztizennyolc; Borús reggel) az
orosz történelem legnehezebb időszakában, a forradalom embertformáló,
küzdelmekkel teli éveiben vizsgálja az értelmiség útkeresését, a
tisztább élet lehetőségének buktatókkal teli útját. A középpontban két
nővér, Kátya és Dása Bulagin állnak, akik jómódú polgári családban
nőttek fel, apjuk a cári rendszer feltétlen híve. Ebből a környezetből
sodródnak az első világháború s a forradalom viharába, amelyben
többnyire magányosan, szenvedések árán formálódnak, tisztulnak meg, s
lesznek az új élet aktív részeseivé. A regény másik két szereplője a
nővérekhez tartozó két férfi. Tyelegin és Roscsin, akik szintén
megjárják a buktatókkal, tévutakkal teli formálódás tisztítótüzét.
Tolsztoj a trilógia második és harmadik kötetében már egy új
embertípust állít a középpontba: az első kötet enervált
entellektüeljeit munkások és parasztok váltják fel, s megismerjük
heroikus küzdelmüket, melyet a forradalom győzelméért, illetve
megvédéséért folytattak. A trilógia végén Dása és Tyelegin, Kátya és
Roscsin egy tisztább és emberibb élet reményében indulnak tovább.
Tolsztoj ebben a művében a forradalom és a polgárháború iszonyatos
küzdelmeinek állít maradandó, szép emléket.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|