UTASSY József

FÉNY A BILINCSEN

Utassy József öt ciklusba rendezve, nyolcvanöt, többnyire rövid verset tesz közzé ebben a kötetében. Bámulatos frissességgel eleveníti meg egykori falusi gyerekkora tárgyi világát (Tarlók fakírja), s utólagos felnőtt tudatossággal szinte odametszi a képek alá a hajdani otromba titkot: "Nagytávol: / ragyog a recski rabtábor." Különös költői aura emeli ki az egykori baromfiudvar környezetébe természetszerűen tartozó, véres pofájú ragadozót, a csendbe beleordító vadszamarat, a "barna egek bakancsán csikorgó csillagokat", az "álmukban pityegő rigókat". Változatlan stiláris erősségei Utassy lírájának az igéknek új kifejezőpotenciát adó alaki módosítások: "villangó villámok"; "morrog a magány rám"; "ne göncölödj, hét csillag értem"; "ejtőzöm akkor én a föld alá / szétszigorodott arccal, holtan"; "az Úr, jobbján birkáll a bárány".

A költő tematikájába új, drámai elemet vitt fia brutális halála (Szarkóma). A viselhetetlen fájdalom, az Isten elleni perlekedés döbbenetes látleletei találhatók a Csillagközi csaló, valamint az Istenostrom ciklus versei közt. Nagy László A város címere versére emlékeztet az itt olvasható Iszonyú lesz pesszimizmusa. Másik újdonság az Arany János Akadémiai papírszeletek stílusában írt záróciklus intrádája, ahol is Utassy a jelen társadalmi, politikai viszonyairól mond ironikus-éles ítéleteket (Hozzászólás; Mulassatok Egy csillagot; Ómen; Politikusok; Szívélyes ajánlás).

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez