Francois VILLON

BALLADÁI
Faludy György átköltésében

Feltehetően ez a Villon-magyarítás az egyik legsikeresebb - ha egyáltalán "műfordítás"-nak lehet nevezni. Faludy - mint nemegyszer maga szögezte le - nem műfordítást készített, legalábbis nem a szónak abban az értelmében, ahogy a magyar szellemi életben ez kodifikálódott. Maszknak, álarcnak használta a középkori csavargó zsenit, és saját mondanivalóját, saját verseit rejtette e maszk mögé. A konzervatív magyar társadalommal kívánt szembeszállni az így megragadott attitüddel, más kérdés, hogy a közönség végül is megtévesztetik ezzel az interpretációval, igaz, az "irodalmi hitelről", a muzeális szempontokról a modern irodalomnak ma már más felfogása van. (Lásd például a Shakespeare és más klasszikusok "adaptációit".) Tény viszont, hogy a Villon-vita, a műfordítás körüli csatározás a pályatársak (Vas István, Devecseri és mások) számára adtak alkalmat műfordítói elveik, etikájuk tisztázására, álláspontjuk megfogalmazására.

Faludy György Villon-átköltéseinek teljes sorozata a harmincas évek végén látott napvilágot. A későbbi politikai-történelmi változások elkobozták, bezúzták a művet.
Remélhetőleg a hangoskönyvtári változat is kedveltté és olvasottá teszi a ma is híres átköltéseket.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez