Kurt VONNEGUT

BÖRTÖNTÖLTELÉK

Az amerikai író regényének elbeszélő főszereplője, Walter F. Starbuck igazi antihős: kalandos életét más emberek, az idő és a történelem alakítják, ő maga csak sodródik. Szülei szegény bevándorlók voltak, cselédei egy különc milliomosnak, aki megkedvelte a kisfiút, iskoláztatta, a Harvard egyetemre küldte, ahol kommunista lett, majd különféle kormányhivatalokban dolgozott. A háború után Németországban ismerkedett meg feleségével, akivel Washington közelében telepedtek le. Egyszer csak kongresszusi vizsgáló bizottság elé került, ahol főleg egy Richard M. Nixon nevű képviselő faggatta kommunista múltjáról, összeköttetéseiről. Vallomása nyomán országos botrány tört ki, mert a hazafias és szerinte megbízható volt kommuhisták közt megnevezte egy régi haverját, Leland Clewest, akinek nagy politikai jövőt jósoltak, de aki ezért végül börtönbe került, ő pedig évekig állás nélkül maradt, felesége tartotta el, csak Nixon alatt kapott újra állást, az elnök ifjúsági tanácsadója lett. Hatáskör és munka nélküli, nevetséges figura volt a Fehér Házban, de - természetesen teljesen ártatlanul - belekeverték a Watergate-ügybe, így börtönbe került. Ezen a ponton ismerkedünk meg vele, amikor büntetését letöltve, társtalanul (felesége meghalt), szegényen és barátok nélkül New Yorkba indul. New Yorkban összetalálkozik az utcán egy "szatyros nénivel", aki ütött-kopott koldusasszonynak látszik, de nem más, mint ifjúkori szerelme, Mary, egy Graham nevű milliárdos mérnök özvegye, korlátlan (bár álruhában bujkáló) úrnője annak a PANAMORC társaságnak, amelynek az amerikai gazdaság egyötöde a tulajdonában van. Mary azért él így, mert fél, Waltert tüstént alelnökké nevezteti ki, de őt magát hamarosan baleset éri, és meghal. Walter két évig titokban tartja a halálát, és eldugja Mary végrendeletét, amelyben minden vagyonát az amerikai népre hagyta. A regény végső ironikus fintorral zárul: Walter lelepleződik, és újra börtönbe kerül.
Vonnegut régi eszköztára teljes fényében lép fel ezúttal is: változatlan pikareszk cselekményvezetése, viccelődése, fekete humora, ötletgazdag, de ezelőtt nem lépett fel ilyen erős szociális és politikai elkötelezettséggel. Elrémíti az amerikaiak történelmi emlékezetének kurtasága, ezért orruk alá dörgöli újabb történelmük néhány fontos buktatóját, mindenekelőtt a Sacco-Vanzetti-ügyet (melynek bemutatása fontos szerepet kap a regény szövetében). Elmagyarázza, hogy Amerikát alapjaiban rendítette meg a nagy gazdasági válság, és hogy akkoriban természetes dolog volt kommunistának lenni, végül kereken kimondja, hogy az ötvenes évek antikommunista hisztériája lezüllesztette Amerikát: lerombolt és tönkretett egy becsületes és intelligens köztisztviselő-gárdát, és csirkefogókat állított a helyükbe (nyíltan utalva a Watergate-ügyre). Keserű és szikrázóan szellemes írás - minden felnőtt olvasónak tartalmas időtöltést kínál.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez