Mika WALTARI

JOHANNESZ JOHANNESZ ANGELOSZ

1452. december 12-től 1453. május 30-ig számol be életének és környezetének eseményeiről Waltari regényének címszereplője, Johannesz Angelosz. A rejtélyes származású férfiú - akiről csak a mű végén derül ki, hogy "bíborbanszületett", Konstantinápoly trónjára érdemes - előkelő "latin" idegenként forog a törökök ostromolta Konstantinápoly utcáin, terein, templomaiban, papok, katonák, nemesek és közemberek, valamint a legfőbbek, a császár, a megadux és a vezérek köreiben. Negyvenedik életévét nemrég töltötte be, és most lesz először, ám annál szenvedélyesebben szerelmes egy eleinte szintén titokzatosnak tűnő leányba, akiről azonban hamarosan kiderül a megadux lánya. A regény nagy része tulajdonképpen erről a szerelemről szól; annak a férfiúnak a szerelméről, aki nőt ugyan félelmetes mennyiségben ismert és bírt, ám az igazi szerelmet csak a halál árnyékában tapasztalhatja meg. Mert a biztos halál vár mindkettejükre, miként Konstantinápolyra is. És nemcsak a törökök irtóztató túlereje miatt, hanem azért is, mert Konstantinápoly belülről vált gyengévé, megosztottá, önmaga ellenségévé. Mást akar a gyenge császár, mást a kiváló katona és hadvezér, a megadux, mást a görög rítushoz ragaszkodó papok és főpapok, mást a pápával békülni akarók, mást a filozófusok és mást az utca népe. A zűrzavarban tulajdonképpen csak Johannesz Angelosz lát tisztán, ám az ő tervei is hiúnak bizonyulnak a török álnoksággal szemben. Waltari egy világkorszak végét kívánta ábrázolni regényében, ehhez képest telis-tele zsúfolta azt nemcsak konkrét eseményekkel (a főszereplő visszaemlékezései egészen a várnai csatáig nyúlnak vissza, ő ott is járt, és tanúja volt a magyar király halálának), de szimbólumokkal, történetfilozófiai víziókkal is, amelyek sokszor engednek meg modern "áthallásokat".

Nagyszabású, gazdag cselekményű, a bestseller és az igazi regény közt álló, bizonnyal nagy népszerűségre számító alkotás.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez