ZÁVADA Pál

JADVIGA PÁRNÁJA

A mű a jelenkori magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása. A könyv naplóformában írt regény. A naplót Osztatní András írja, esküvője napján kezdve a bejegyzéseket. Hangja nem épp felhőtlen; mert igaz, hogy megnyerte feleségül a varázslatos Jadvigát, ám már a nászéjszakán érik bizonyos, nehezen meghatározható, kellemetlen benyomások. A férj gyanakodni kezd, lassan szinte rögeszméjévé válik, hogy valami "nincs rendben". Közben persze múlnak nemcsak a napok, az évek is.

A napló - sajátos szemszögből és egy sajátos szenvedély tükrében - szinte a századfordulótól beszámol a kisebbségi kisváros mindennapjairól, történelem alatti történelméről. A hősnek gyermeke is születik, Miso, akinek cseperedése szintén érdekes fejezetekkel gyarapítja a naplót. Osztatní András és Jadviga viszonya azonban nem hogy tisztulni látszana, egyre homályosabb és rejtélyesebb lesz. Olyannyira, hogy az olvasó szinte egy házasságtörési és "vérfertőzési" történetként kezdi olvasni, kivált akkortól, amikor a napló Jadviga kezébe kerül, aki nemcsak végigolvassa férje titkos irományait, benne a róla szóló különböző passzusokkal, de társszerzővé válik: beleír a naplóba, kiigazít bizonyos dolgokat, új információkkal szolgál. Még később, az immár felcseperedett kisebbik fiú, Miso is kezébe kaparintja szüleinek közös feljegyzésgyűjteményét, és ő sem állhatja meg kommentárok, bejegyzések nélkül. Az olvasónak ekkor már hármas nézőpontból előadott történetet kell rekonstruálnia, felderítenie, azt, milyen viszonyban állt Jadviga a nevelőapjával (aki férjének igazi apja), mi köti őt egy bizonyos ügyvédbojtárhoz, akinek gyermeke végül is Miso.

A könyvnek majdnem minden mondata egyszerre és pontosan illeszkedik a regény többfelé mutató, egymást kiegészítő jelentés-szféráiba. Ezenkívül alapos történelmi regény, pontos szociográfia. A regény alakjai bennünk fogalmazódnak élőkké, tehát összetett, komplex jellemekké, akik csak önmagukból érthetők és magyarázhatók. Miután pazar, nemegyszer színesen lobogó erotika is áthatja a napló egyes részeit, az olvasó azt is élvezheti a regényben, hogyan kell nemesen, igényesen Érosz tartományairól írni, hogy abban pornográfiának nyoma sincs. A többszörösen összetett, nyelvileg-stilárisan is remekül megformált regény, minden olvasó érdeklődésére számíthat. Az utóbbi évek kortárs magyar irodalmának igazi remeke, jelentős epikai teljesítménye.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez