Vladimir ZSELEZNYIKOV

BOCSÁSS MEG, MADÁRIJESZTŐ!

Egy réges-régi orosz kisváros lakója Lenka, a tizenkét éves soványka, suta, mosolygón haragos természetű kamaszlány és kedves, csöndes, unokáját nagyon szerető és megértő nagypapája. Tulajdonképpen csak jót és szépet lehetne rájuk mondani, mégis örökös csúfolódások céltáblái. "ő és a Foltozott: zsák meg a foltja" - kiáltozzák utánuk gorombán a városka iskolásgyerekei. Lenka osztálytársai, tán irigységből, mert ez a kislány más, titokzatosabb mint ők, tán hitetlenségből, értetlenségből - hogyan lehetséges, hogy valaki oly koldusmód, szegényesen, foltozott ruhákban járjon, mint ez az öregember? A történetben minderre fény derül, megtudjuk, Lenka és nagypapája múltat őrző és vigyázó titkait, azt, hogy miként építette újjá domboldali ősi házát Nyikolaj Beszolcev, miért került hozzá kisunokája. Lenka elbeszéléséből pedig kiderül, miért kapta a Madárijesztő gúnynevet, hogyan bélyegezték árulónak az ártatlan kislányt, akinek bűne csak annyi volt, hogy barátján akart segíteni s hogy nem merte nagyapját az egész osztályhaddal szemben megvédeni, mintha valóban ő is szégyellte volna a kopott ruhákat, a szegényes külsőt. De ahogy a kislány elmondja nagyapjának elmúlt napjai szomorú történetét, csalódását társaiban, főként Gymkában, a megalkuvó, gyáva fiúban, aki iránt már-már szerelemmel érzett, ahogy Lenka bevallja saját gyávaságát is, ahogy lélekmélyre hatolva megpróbálja hitelesen felidézni és szigorú szemmel nézni, megértő szívvel elemezni a történteket - már egy másik, egy érettebb, okosabb, még jobban szeretni tudó és tisztességesebben döntő, tetteit vállaló lány szól nagyapjához és hozzánk.
A pergő cselekményű, érzelmekben gazdag könyv, a tízéven felüliek tanulságos olvasmánya lehet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez