
Paul FEVAL
A PÚPOS
Philippe Gonzague bérgyilkosokkal megöleti Philippe Nevers
hercegét, Franciaország harmadik leggazdagabb nemesurát, hogy
elvehesse özvegyét, a szép Aurore Caylust. A merénylet sikerül, a
házasság is. Nevers lányát, az alig egyéves Aurore-t azonban a
tisztaszívű Henri Lagardére lovag, az egykori vásári csepűrágó, a
francia hadsereg legjobb vívója megmenti. Így Gonzague herceg nem
lehet a lányra eső örökrész birtokosa. A történet 17 év elteltével
Párizsban folytatódik. A konjunktúrát kihasználó Gonzague, "a harmadik
Philippe" kastélyát jó pénzért üzletkötők rendelkezésére bocsátja.
Köztük tűnik fel a titokzatos púpos, akiről csak a mai olvasó
éleslátása deríti ki azonnal, hogy azonos az Aurore Nevers-t hetedhét
országon túl nevelő - és miután 18 év eltelt, immár beleszerető -
Lagardére-tel. Álnok, ravasz és főként áttekinthetetlen cselvetések
kezdődnek. A szólamok hőfoka emelkedik. "Mi lennék nélküle? Egy
szegényes kis szív mélyén egykevéske por" - áhítozik Aurore szerettei
után. "Szívem ön felé repes és ön elűzi" feddi meg a vonakodó
Lagardére-t is egy felemelő, könnyektől ázó pillanatban. Lagardére
mégis habozik: van-e joga magához kötni a húsz évvel fiatalabb lányt?
"Nem tudom már, mi is van a szívemben. Szerelem? Kötelességem?
Melyiket a kettő közül, mondd ó lelkiismeret?" - mormolja az éjben
késlekedve. Emiatt hamarosan elfogják, s joggal jegyezheti meg:
"Meghalok, amikor az életem már-már virágba borult." Gonzaguc herceg
azonban hibát hibára halmoz, és saját híveit romlottságával maga ellen
fordítja. A halálraítélt Lagardére kiszabadul, útban a vesztőhely felé
nőűl veszi szerelmét, majd (még mindig odamenet) Nevers hercegének
cselvágásával öli meg a gaz Gonzague-t, s ezzel a mű közmegelégedéssel
ér véget.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|