Rainer Maria RILKE

LEGSZEBB VERSEI

Rilke már indulásakor, a századforduló táján is kiemelkedő, igen jelentős költőnek számított, a húszas években már a legnagyobbak közt emlegették, ám igazi jelentősége, nagyságának arányai csak később váltak láthatóvá, rangja az elmúlt években is egyre nőtt, elemzőinek, értelmezőinek légiója egyre újabb és újabb dimenziókat adtak hozzá költészetéhez. A kis kötet, amely az egészen kivételesen remek és gazdag magyar Rilke-műfordító irodalom (Csorba Győző, Fodor András, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes, Rónay György stb.) jóvoltából az erős válogatás ellenére is teljes képet nyújt Rilkéről, módot ad az olvasónak arra, hogy saját Rilke-képet alakítson ki, maga értelmezze az egyszerre ezoterikusan titkos, enigmatikusan filozofikus és meghatóan egyszerű, tiszta szívhangokat megcsendítő, elementárisan lírai, sőt vallomásos költőt. Azt a Rilkét, aki fák, virágok, csillagok, folyók, állatok, egyszerű emberek archetipikus képeit, ősi "teremtés előtti" ideáit, fenomenológiai "lényegiségeit" emeli versbe, és azt is, aki a nagy világrejtélyekről bölcselkedik, aki az "Angyal" szemszögéből méri fel a kozmosz, az emberi lét, az "ittlét" súlyait, perspektíváit, jelentését és jelentőségét (Az est az én könyvem; Mit teszel, Isten; Az angyalok; A fiú; Őszi nap; Ősz; A hattyú; A labda; Duinói elégiák; Szonettek Orpheuszhoz; Ariel szelleme; Télies stanzák stb.).
Az elfogulatlan, csak a költemények sugalmait követő olvasó éppúgy felfedezheti a maga Rilkéjét, mint a tudós érdeklődésű, a Rilke-irodalomban is járatos a maga filozófus költőjét. - A kis kötet a világirodalom egyik legnagyobbját prezentálja, akivel mindenkinek érdemes találkoznia.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez