KUKORELLY Endre

KEDVENXC

"Kedvenxceiről", írókról, költőkről, festőkről, irodalmárokról és teoretikusokról vall kötetében Kukorelly Endre. Írásai - amelyek legtöbbször alig néhány oldalasak csupán - korántsem a szokásos módon szólnak róluk, vagyis Arany Jánosról, Vörösmartyról, Petőfiről, Csokonairól, Mikszáthról, Ottlikról, Mészölyről, Hekerle Lászlóról, Tandoriról, Mándyról, Petriről, Szilágyi Ákosról és társaikról. (A festők közül Kicsiny Balázsról, Roskó Gáborról, Egyed Lászlóról, Szabó Nóráról stb.)
Kukorellytől mi sem áll távolabb, mint az objektív mű- vagy életműleírás, jellemzés, elemzés, bemutatás vagy kommentár. Eszébe sem jut irodalmárként, kritikusként vagy esztétaként megnyilvánulni. Az ő számára az olvasmányok, műélmények éppen olyan jelenségek, mint bármi a világon, arra alkalmasak, hogy valamiféle reakciót váltsanak ki (vagy akár közömbös, netán ellenszenves határtárgyakként funkcionáljanak). Nem ismeri el mű és alkotó kettősségét, különbségét sem. Ottlik személyisége, a vele való beszélgetések éppúgy fontosak számára, mint a regények és novellák; Mészöly egy-egy gesztusa hosszasabb "méltatásban" részesül, mint írásai, Kardos G. György alakja egy véletlenszerű, pár perces találkozás felidézéséből alakul ki, műveiről szó sem esik. Szuverén módon bánik Kukorelly a klasszikusokkal is: meg-megcsipkedi őket, bevallja, hogy egyiktől-másiktól (pl. Mikszáthtól) mily keveset olvasott, átlát "csalásaikon", leleplezi szentként tisztelt vonásaik mögött az űrt, hogy azután arról szóljon: egy-egy soruk, jelzőjük, fordulatuk mit jelent neki, miért csodálja őket mégis. A kötet egésze megkísérli az irodalom- és művészetértést egy egészen más, posztmodernnek tekinthető látószögbe állítani. Pontosabban, még erre sem törekszik, egyszerűen példát ad arról, hogyan lehet - többek közt - élni az irodalommal, a művekkel és alkotókkal. Kukorelly írásai - kitűnő olvasmányok, felszabadító hatásúak is lehetnek, ám "szakirodalomként" mégsem igazán tanulmányozható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez