KUKORELLY Endre

TündérVölgy
avagy Az emberi szív rejtelmeiről

Számos elismerés, külföldi publikáció, az olvasók közötti népszerűség bizonyítja, hogy Kukorelly Endre költőként és prózaíróként is a kortárs magyar irodalom meghatározó egyéniségei közé tartozik. A könyvfesztiválra megjelent prózakötete minden bizonnyal eddigi pályájának megkoronázása, csúcsteljesítménye és összefoglalása. A közel egy évtizedes munka eredményeként létrejött, a könyvfesztivál (2003) irodalmi szenzációjának ígérkező TündérVölgy műfaját tekintve vallomás, visszaemlékezés, esszé- és családregény. Az elbeszélő személyes történetének néhány egzisztenciálisan meghatározó élményét járja körül, konokul újra és újra megkísérelve még pontosabban megfogalmazni az elmúlt évtizedek e kitörölhetetlen mozzanatait. Az apa figurája és halála központi motívum ezen a tablón, egy-egy felvillanó sorsban, képben, leírásban pedig plasztikusan idéződik meg a kommunizmus hétköznapi világa, a színek, szagok, tárgyi valóság, nyelv - mindez egy gyermek eszmélésének és a felnőtt emlékezésének tükrében. Újból megmártózunk az édes iszonyatban, ami a diktatúrában való öntudatlan, gyermeki és magára eszmélő, a kivédhetetlen vereséggel szembenéző létünk volt.
A könyv főtémája talán éppen maga az emlékezés, az emlékezés természetrajza, az a paradoxon, hogy minél intenzívebben kutatjuk a múltat, annál inkább átgyúrjuk, saját mostani képünkre formáljuk, a jelen aktusává tesszük az emlékezést. E gyötrelmes ellentmondásban az önmagunk megismeréséért folytatott küzdelem legnemesebb formája rejlik. A kérlelhetetlen következetességgel, a nyelv és az emlékezés csataterén megvívott küzdelemből gyönyörű, fájdalmas, nagyszabású mű született.

Forrás: Népszabadság | Garaczi László

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez