SZABÓ T. Anna

ELHAGY

Szabó T. Anna költőnő újabb (2006) kötete ugyanarról a magabiztos formakultúráról, gondolati elkötelezettségről, plasztikus látásmódról, tárgytiszteletről és élénk képzeletről árulkodik, mint amivel már korábban is felhívta magára a figyelmet. Ezúttal azonban újabb árnyalatok tűnnek fel költői portréján. Az Elhagy című kötete az emberi test, a női lét testi-lelki-metafizikai kérdései, a szerelem ráción túli ereje, a két ember közti távolság legyőzhetetlensége és szerelem/szeretet általi leküzdése, de mindenekelőtt az anyaság komplex (testi-érzelmi-szakrális) élménye jegyében fogant. A kilenc ciklusra osztott hatvanhat versből álló kötet egésze is jól megkomponált struktúrát sejtet: a szülés előtti feszült várakozás ellentmondásos érzései, az újszülött félelmeivel, vágyaival való azonosulás vagy éppen az elkülönülés tudatosulásának és fájdalmának élménye, az anyaság apró örömei, akárcsak ennek a misztériumnak a megtapasztalása átadja helyét a szerelmessel, a nemző, megtermékenyítő, megsemmisítő társsal való együttlét észbontó, erotikus hatalmának, a test tüzének, amit a lét egyetemes kérdései, a mindenséggel való szembesülés, végül a nagymama holtteste, a műtőasztalon átélt fájdalom kapcsán a halállal való szembenézés követ, majd a hit és az ima hangjai csendülnek fel. De az egyes versek is szavakon túli kérdés-feleletek formájában rímelnek egymásra, ezzel a versritmuson túlmutató lüktetéssel a lét hullámzó harmóniájába lökve (szülve) a kötet ihlető energiáit. "De aki a magot magába fogadta, / megnyílik az idő mélye alatta, / világok méhe vajúdik tőle - // ki tudja, kit ránt elő belőle, / szűk üregekből tág levegőre, / messzi időkből kit tol a létre, / újra ölésre, új ölelésre" - hangzanak a Hangok a várakozásban című ciklus (Ezt mondja Pythia) című darabjának az egyetemes létet ostromló, az emberi élet értelmét firtató kérdései. A színvonalas kötet feltétlenül számíthat a kortárs líra iránt érdeklődők figyelmére.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez