P. PAPP Zoltán

FÉNYFORDULÓ

A költő harmadik verseskönyve is tipikusan Papp Zoltán-i versek foglalata. E tipikusság karakterjegyei pedig a következők: magánérzelemből világérzetet "növeszt" a költő; nem idegen tőle a tágan értelmezett epikum, a mesélés; szereti a játékosságot, a tréfát, a nyelvi-stiláris leleményeket; olykor szándékoltan költőietlen. Például a Bűnrügyek ciklus versei éppen ilyenek: egy iskolai óra képéből bontja ki a koszovói dráma véres látomását (Koszovói hospitálók), groteszk víziót fest az utolsó atombomba temetéséről (Az ártatlan szörny temetése), lehangoló, sőt riasztó tablóját adja a - szó szerint - bűnös városnak, Budapestnek (Fővárosi kórisme). Az olvasó már-már rásütné P. Papp Zoltánra a költőietlen témák szabados megverselésének bélyegét, amikor szembesülnie kell a költő közügyi elkötelezettségével. Szinte a 20-as évek expresszionista hangú, agitatív célú "plakátverselését" idézik a közgondokat újrafogalmazó darabok (Írász, költész; Aránytévesztők; Porszobor stb.), mindemellett remek formaérzék jellemzi verseit (Nagy hóesés; Csepeli dal; B. Cs. stb.). P. Papp Zoltán számára minden elébe kerülő, őt megragadó dolog - verstéma. A költői hivatás ősi formáját műveli: a világot akarja versbe venni, hogy fölhívja a figyelmet a világ bajaira. Ám mindezt nem igazán komolyan teszi, inkább öniróniával, groteszkséggel, tréfával, könnyeden, sokrétű stílusvariációkkal, vállalt apoézissal. Hangja csak akkor lágyul el, melegszik át, ha szeretteiről beszél Önkéntes könyvárus). A könnyed versek igényesebb grafikai anyagot, finomabb illusztrációt érdemeltek volna. - A játékos versek olvasói fogják örömüket lelni a kötetben.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez