HORGAS Béla

SÖTÉTFEHÉR

Szendergés álomképei, félálom rémlátomásai, az ébrenlét keserű töprengései, a múlt borzongató félelmei, a jelen árnyai és a jövő "sötétfehér" felhőjátékai tűnnek fel, kavarognak Horgas Béla utóbbi három évben (1991-94) született verseiben. Utazások közben, a robogó vonat esőverte ablakain át nézett táj, a budai hegyekről beosonó szellő, a szürke tömblakás elé tárulkozó városkép csakúgy megihlette, mint a gyermekkori szőlőskert apját idéző emléke, vagy a Moszkva tér kopott zsibárusa: mai életünk költészetté szőtt egésze. Ennek szerves része természetesen az az érzelmi gazdagság is, amely különösen szerelmi vallomásaiban (Szerelem-óra; Mint vadméheknek) vagy - legszebben - a Bolondulok című versében tükröződik. De bele-beledörren a zaklatott világ ágyúdörgése is lírájába (Vedd vidd mind; Tartományok sejtelme; Kamion; Mosztár stb.). Mindezt nagy mesterségbeli virtuozitással fogalmazza meg: hol az igék sodró egymásutánja ad lendületet versének, hol a szívdobbanás külső és belső alliterációi festenek igéző képet: "Csupa test vagyok e kora őszi / késő délutánban: heg, dudor, derengés - / Dong a darázsmező, mint rendesen." (Áhítás). Szinte apokaliptikus látomása is reális részletekből épül fel (Ahogy az üres kristályvizes üvegek). Igaz, amit Könnyű című versében így összegez: "nem vesztem el a könnyűség mámorában".
A Verses publicisztika ciklusából kiemelkedik a remek, balladás hangulatú Utójáték a Lánchídnál, amelyben múlt jelen (és jövő?) képei fonódnak eggyé, vallva, hogy ".ott lebeg valami édeni hajlandóság, hiszékeny énünk reménye, / hogy van avatás, lehetne, rajtunk múlik, még megtehető". Őszinte érzések, patetikus szavak, vad tettvágy és bús melankólia kavarog a Berzsenyivel a Moszkván soraiban, másutt a szerző keserű humorát ízlelgethetjük szójátékain töprengve, és élvezhetjük a csupa főnévi igenéven lépegető, végezetül egytagú szavak dadogásába fulladó, az elbizonytalanult lét félelmeit megfogalmazó versét (Prokrusztészhez). "Magad kovásza, szavak űzője, / mint a fű zöldje: lennél" - fogalmazza meg a címadó versben hitvallását, amit a kötet végéhez illesztett Toldalékban, zaklatott prózai önvallomásában is kifejt. Kár, hogy e széles körben ajánlható verseskönyv kötése hevenyészett, a kötet olvasás közben lapjaira hullik szét. - Horgas versei töredezetten is igaz élményt kínálnak, a kortárs magyar líra barátai minden bizonnyal szívesen fogadják majd.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez