HORGAS Béla

ÚJ VERS RÉGI

Válogatott régi, újabb és részben újraformált versek gyűjteménye a kötet, sűrű "lábjegyzetekkel" kísérve, s ekként verses naplónak, szaggatott önéletrajznak, elemző-értelmező verskötetnek is olvashatjuk Horgas Béla könyvét.
A kötet a költő eddig ismert és elismert erényeit összefoglalva tárja elénk: ritkán rímes szabadverselő készségét, a hétköznapok apró csodáira fogékony szemléletét, a közös gondok - aktuálpolitikai felhangoktól voltaképpen mentes - bevallását, a magán- és érzelmi élet szemérmes feltárulkozását egyrészt; az esszéíró, műelemző részletekre, hagyományokra, költői áthallásokra is érzékeny, izgalmas prózáját másrészt, végül - de nem utolsósorban - a "lábjegyzetekben" megvillanó korrajzok pontosságát.
A különböző versek kiemelésével párhuzamosan érdemes a lábjegyzetekben megbúvó Horgas-értelmezésekre is hivatkozni. A Sétalovaglásból kicsengő "régi szorongások és félelmek" jelenlétére utal, a pompás Nessus és Herkules párhuzam esetében "a társadalmi közérzet képi megformálására" hívja fel a költő az olvasók figyelmét vagy ha A dögök "abszurdba hajló szürrealizmusát" említi, és így tovább. "Talán a tárgyak beszéde visz." - írja Arról, hogy miért című versében; másutt "újra és újra összevarrja" a tér- és időbeli távolságokat (Lemerülés a részletekbe), történelmi-társadalmi látására pedig - többek között - idézhetjük Napló című versének keserű felismerését: "tudatában voltunk a kisszerűségnek és fájt / hogy vergődésünk a kényszerek mocskában ennyire jelentéktelen". Felfigyeltetők a ciklusba gyűjtött és a rajtuk kívüli lírai darabok, amelyek a lábjegyzetekben is sűrűn előforduló társ, L. J. iránti őszinte, tiszta, olykor szinte vallásos mélységű (A föltámadásról L. J.-nek), máskor szemérmes tartózkodású, mégis érzéki érzelmeiről vall (Nimfa és pásztor; Hosszan és lelassulva). Nem idegen Horgastól a fanyar humor, a szarkazmus sem (Változatok tíz szóra; Önarckép); ez az olykor gyermekies derű különösen gyermekverseiben csodálható meg, amelyek játékosak ugyan, de szeretetre méltóan, szelíden tanítóak is (Dalok Tipi-tupa hercegnőnek; Nyelvöltögető; Szófacsaró). Nagy nyelvi leleményre valló, a gyermekköltészet legjobb hazai hagyományait idéző versek ezek. Újabb verseiben pedig már a nagyapai örömnek is hangot ad (Anna éhe). A hazai és külföldi tájak szépségét megörökítő költeményei, egy-egy utazás emlékeit felidéző versei sorából különösen a görögországi ihletettségűek emelhetők ki.
A szellemi izgalmakra és örömökre éhes - élményt és értelmezést egyszerre váró - olvasóknak figyelmére érdemes a kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez