Benjamin HOFF
MICIMACKÓ ÉS A TAO
Az angol író két forrásból merített, játékos hangvételű "bölcseleti" regénye
megírásakor. Milne remeke, a
Micimackó + Micimackó kuckója volt az egyik,
a másik pedig a kínai vallási és
filozófiai tanítás, a taoizmus. Az előbbiből
Hoff szó szerinti átemeléseket, szemelvényeket szerepeltet, ismert epizódokat
gyermekregényből, s ezeket apró betűs szedéssel elkülönítve hozza. Az epizódokat
azután "továbbmeséli", s ezek adnak lehetőséget az állatszereplőknek és a velük
el-elvitatkozgató írónak a taoizmushoz való közelítésre, a tan alaptéziseivel való
ismerkedésre. Mivel azonban maga a Tao fogalma is többértelmű (az ember
világhoz való viszonyát éppúgy jelentheti, mint morált, magatartásmintát és
világgal, mint egésszel való összhang lehetőségét) elképzelhető, milyen mulatságos
bölcselkedés születik abból, ha az állandóan sértődött, kishitű Füles, a
tapasztalatlan Zsebibaba, továbbá Bagoly és Nyúl közelít mindezen kérdésekhez.
A Csekélyértelmű Medvebocs és társai sok derűs kalandot élnek meg ezúttal
is, s miközben továbbmesélődnek a Milne-gyermekregény eseménysorai, új
megvilágításba kerül (immár a taoizmus szellemében) Füles bátor úszása a patakban,
Bagoly házának összeomlása, a társaság ünnepei, az Északi-Sark felfedezésének
nagy pillanata stb. A Lao-Ce nevével fémjelzett filozófiai magatartás-tan szellemében,
könnyed derűvel átszőtt, játékos bölcseleti ismeretanyagot kap az olvasó
a varázslatot és gyermeklogikát művészi rátermettséggel ötvöző regényből. A
kötet rajzait szemlélve pedig örömmel ismerhet rá a Micimackó rajzolója,
Shepard karakteres munkáira.
- A sajátos Micimackó "mitológiában" otthonos
olvasóknak ajánlható.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|